Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Nyitány gőzgépekre - Gyapotot a gépekbe!

rosszkedvében lehetett, amikor felvillantotta az ötletet a takácsmester előtt, mert a gép még sok bonyodalmat okozott számára.

Pedig a megoldás valóban szellemes volt. Képzeljünk el egy cséve előfonalat! Előtte, hasonló függőleges tengely körül, orsó forog. Most valaki kézbe fogja az előfonalat, lehúz egy darabot a csévéről, miközben a fonal másik vége az előtte levő orsóhoz van erősítve. A kéz megszorítja a fonalat, és csak nehezen engedi az orsóra tekeredni. Mi történik ekkor? Az előfonal elvékonyodik - éppen ilyen kell a szövéshez -, és még néhány sodratot is kap, amint felcsavarodik. Hargreaves gépe ugyanezt

tette egyszerre nyolc, majd később harminckét orsóval. A munkás a jobb kezével tekerte az orsók hajtókerekét, baljával pedig a “megfogó” keretet tologatta előre-hátra.

Ez volt tehát a döntő különbség: a jenny szakaszos fonógép volt, a Paul Wyatt-féle viszont folyamatos. A fonó-jennynek csak az volt a nagy előnye, hogy főként gyapjúszövetekhez állított elő finom lánc- és vetülékfonalakat.

De mit lehetett kezdeni akkoriban egy ilyen találmánnyal? Ha tapasztalt üzletember volt az illető, azonnal elkészítette szerkezetének szabadalmi leírását. így, amikor

Az írástudatlan borbély ezzel a szerkezettel vetette meg vagyonának és a fonóipar gépesítésének alapjait 1769-ben, amikor szabadalmi oltalmat szerzett gépére. A 81 cm magas mintapéldány metszetén jól látszik a súlyokkal összeszorított négy nyújtó hengerpár. A fonalvezető felső görgők bőrbevonatúak, az alsók recések. A szárnyas orsók hajtószíját vízenergiával lehetett folyamatosan mozgásban tartani, innen ragadt rá később a gépre a "vízi szerkezet" elnevezés

68