Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Eladó illúziók - Nikkelodeon és társai

A párizsi világkiállításon egy óriási vetítővá­­szon mindkét oldalán láthatta a közönség a kinematográf mozgóképeit. Ez a felvétel két évvel korább készült arról a kísérleti képer­nyőről, amely még 24 m magas és 30 m széles volt Lumiére-ék a vetítéshez olyan vakító ívfény­forrás használtak, amelyben vízzel töltött lombik volt a gyűjtőlencse és a hűtőközeg megnyílt az évszázad legnagyobb világkiál­lítása Párizsban. A 3000 izzóval kivilágított Eiffel-torony mellett a Gépek Csarnokában 25 000 üléses mozit rendeztek be, és a kör közepén 21 x 16 méter nagyságú vetítöer­­nyő feszült. De nem akármilyen! Louis Lumiére azt írta: "... olyan anyagot választottam, amely ugyanannyi fényt engedett át, mint ameny­­nyit visszavert." így egyszerre két oldalról nézhette a közönség a vetítést. Ehhez min­den este előadás előtt egy csigás emelővel óriási fémtartályt húztak fel a kupolába, és ebből permeteztek vizet a képernyőre, hogy éppen a megfelelő mértékben váljék áttet­szővé. S ha nem is tudjuk pontosan, hány ember tekintette meg a világkiállítás negy­vennyolcmillió látogatója közül ezt a kü­lönleges mozit, annyi bizonyos, hogy a fény (franciául lumiére), amely vibrálva tört elő a filmvetítőből, immár nagybetűvel került be a technikatörténetbe. Egyre gyakrabban tűnt fel “a kurblis ember” a hétköznapok forgatagában és a szabad ég alatt berendezett filmstúdiókban. A mozi két­ségtelenül megkezdte hódító útját. (Jelenet René Clair filmjéből) l 577

Next

/
Thumbnails
Contents