Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - Nikkelodeon és társai
Lumiére-ék felvevő-vetítő készülékében egy képkocka vetítési ideje alatt a húzótüskék (1) felugrottak a következő lyukpárhoz (2), beleakaszkodtak (egy csavarvonalú tárcsa segítségével) (3), majd amíg a képkapu elsötétült (egy forgó pilla révén), egy kockával lejjebb rántották a filmszalagot (4), és a folyamat kezdődött elölről (5). A nagy ötlet a körhagyó tárcsa volt, mert bár egyenletesen forgott, szaggatott mozgásra késztette a csúszókeretet- ezen tűnődtek Lumiére-ék. Két kis pecek kell, amely minden képkocka két oldalán egy-egy lyukba belekap, lehúzza a filmet, majd hátrahajlik, és otthagyja mozdulatlanul a képkockát a filmkapuban. Azután, mialatt pihen a szalag, fölugrik a következő lyukpárért, és ismét belekapaszkodva újabb kockával rántja lejjebb a filmet. Ilyen mozgást csak egy rendkívül szellemes szerkezettel lehetett megvalósítani. Egy körhagyó tárcsát és egy csavarvonalas peremű korongot kellett párosítani. Ez még senkinek sem jutott eszébe! A Lumiére testvérek tehát szabad idejükben nekiláttak a kis mechanikai remekmű kidolgozásához. Először csak papírtekercses filmmel kísérleteztek, majd áttértek a celluloid filmre, aztán egészen rövid idő alatt összehozták azt a kis masinát, amely filmfelvételre és - vetítésre egyaránt alkalmas volt. A két Lumiére testvér végül 1895. február 13-án nyújtotta be szabadalmi kérelmét a találmányi hivatalba ezzel a szerény címmel: Készülék kronofotografikus képek felvételére és szemlélésére. Ki sejthette volna ebből, hogy a század .egyik legragyogóbb találmányának végleges formája rejlik mögötte? Louis Lumiére mindenesetre a feltalálóktól eléggé szokatlan módon annyira pontos és szabatos leírást adott készülékükről, hogy ennek működését talán nem lesz nehéz ezek után megérteni: "A mi kinematográfunk lehetővé teszi, hogy a részképek számát másodpercenként 15-re csökkentsük (ez utalás Edison 40-50 képkocka sebességgel futó filmjére), továbbá hogy különféle mozgó jeleneteket a nézők egész csoportja előtt kivetítsünk egy ernyőre... A részképek váltása céljából az egymást követő 900 részkép egy 35 mm széles és kb. 18 méter hosszú, hajlékony filmszalagon van elheJyezve. Minden egyes fénykép a szalag szélességének irányában 25 mm széles, a hossztengelye irányában pedig 20 mm magas. A filmszalag két széle mentén egy-egy lyuksor található. A kör alakú nyílások egyenlő, 20 mm-es közökkel követik egymást. Ezekbe nyúlik bele egy fémkeret által vezetett kettős villa, mely minden egyes benyúlás után egy-egy perforáció-távolsággal húzza lefelé a filmszalagot, miközben a pilla elzárja a fény útját a képkapu előtt. A villaágak ezután kihúzódnak a lyukakból, és egy fordulat után a következő két perforáció-nyílásba nyúlnak be, ezzel ismét egy képmagassággal lejjebb húzzák a filmszalagot és így tovább..."
