Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Eladó illúziók - Nikkelodeon és társai

szabadalmat phonoscope-nak nevezett találmányára, de a forgó kerékkel, amelyen maga a feltaláló mondta ki némán, hogy "Éljen Franciaország!", nem sokra ment az ámuló közönség. Ebben az évben nyílt meg Párizsban az Optikai Színház is, amely mögött persze megint Émile Reynaud állt, és lyukszalagos festett kis képecskéivel, mozgó emberkéivel óriási közönségsikert aratott. 1892 júniusában viszont Anschütz professzor módosított "gyorsnézőjének" vetített képeit már egyszerre 16 600 ember csodálhatta meg Berlinben, egy kiállítási parkban. 1892. augusztus 20-án pedig egy berlini mutatványos, Max Skladanowsky is nekiállt, hogy leforgassa élete első filmfelvételét biográf nevű készülékével. Ebben két filmszalag futott egymással párhuzamosan, és a felvevő 2x8 kockát fényképezett másodpercenként. Skladanowsky ott kezdte, ahol Le Prince tartott öt évvel ezelőtt.

Edison most már csak a technikai részletek finomításán dolgozott. Épp elég tapasztalattal rendelkezett ahhoz, hogy világosan lássa: a kinetoszkópüzlethez jó filmeket és jó készülékeket kell gyártania. így hát még 1892-ben megkezdték West Orange-ban a világ első filmstúdiójának építését. A kátránypapírral borított furcsa faház - amelyet később csak Black Mariának (Fekete Máriának) becéztek, ha nem is volt kacsalábon forgó palota, mindenesetre tetszés szerint foroghatott egy függőleges tengely körül. így mindig a napsütés irányába állíthatták, s hogy a legnagyobb fényerővel folyjanak a felvételek, a tetejét egyszerűen fölhajtották.

A stúdió 1893. február 1-re készült el, és másnap óriási tüsszentés rázta meg. Dickson ugyanis rávette Edison főmérnökét, Fred Ott-ot, hogy játssza el ezt a kis jelenetet a kinetográf előtt. így született meg

egy tüsszentéssel az első film a Black Mariában, amely egyébként kegyetlenül fülledt és meleg volt, mert a fekete kátrányjDajMr mohón szívta magába a napsugarakat.

Üzleti szempontból azonban nem állt valami rózsásan a helyzet. Hiába gyártották sorra a rövidfilmeket, a kinetoszkóp iránt nem mutatkozott érdeklődés. De Edison sem volt már a régi. Addig pepecselt a filmszalag és a fonográfhenger szinkronizálásával, míg végül a kinetoszkóp lemaradt a chicagói világkiállításról. Ráadásul ez a feladat még a legendás feltaláló erejét is meghaladta. Belenyugodott tehát, hogy a film néma marad.

Egy év múlva, 1894. február 21-én lehangoltan írta öreg barátjának, a megértő Muybridge-nek: "Egy kis készüléket szerkesztettem - melyet kinetoscope-nak hívok - egy nikkeles bedobónyílással. Körülbelül 25 készült el, de nagyon kétlem, lesz-e haszon belőlük, s attól tartok, hogy még a saját költségüket sem hozzák be. Ezek a Zoetrope eszközök túlságosan szentimentális jellegűek ahhoz, hogy a közönséget költekezésre csábítsák."

Edison egyik titkára, Alfred O. Taté azonban addig nyüzsgött, amíg sikerült felhajtania két olyan vállalkozót, akik végre belevetették magukat az üzletbe. Norman C. Raff és Frank Gammon megalakította a Kinetoscope Companyt, és ettől kezdve Edison bűvösen csengő nevével mozgásba lendült a kereskedelmi gépezet az új találmány értékesítésére.

Széles körű reklámhadjárat nyomán New Yorkban már mindenki türelmetlenül várta "A Varázsló Legújabb Találmányá"nak bemutatóját, így nem lehetett sokat késlekedni. A Broadway 1155. számú házban egy régi cipőboltot alakítottak át gyorsan, és a világ első kinetoszkópszalon]ának meg-566