Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - Nikkelodeon és társai
sem volt jobb, mint Muybridge egyszerű korongos vetítője. A celluloid tekercsfilm révén viszont Le Prince kezében minden együtt volt ahhoz, hogy a nyilvánosság elé lépjen a világ első mozijával. 1890-ben már Franciaországban tárgyalt szabadalmainak ügyében, s a párizsi Opera titkárával, Mobisson úrral megegyezett egy bemutató vetítésben. Készülékét és filmjeit becsomagolva, 1890. szeptember 16-án szállt vonatra Dijonban, hogy Párizsba utazzon. De sohasem érkezett meg! Hónapokig nyomozott utána a rendőrség - eredménytelenül. Le Prince nyomtalanul eltűnt a filmtörténetből! T homas Alva Edison közben éjt nappallá téve dolgozott Dicksonnal a kinetoszkópon. Bármennyire tetszett is neki a "beszélő" vászon, ő csak minimális programot tűzött maga elé. Nem akarta kivetíteni a filmet! Ezt később így indokolta: "A leggyümölcsözőbb területnek előttem a képek közvetlen nézése látszott, mintsem a vetítés, mert 1890-ben és egy ideig utána is a szórakozás rendkívül népszerű formája volt hazánkban az úgynevezett nikkelszalon, ahol fonográfok álltak, és érmebedobós mechanizmussal működtek." Edison pontosan ilyen készülékre gondolt a filmmel kapcsolatban is. Nem érezte meg azt a mélyről jövő, egyre hevesebb áramlást, amely a tömegek igényeit sodorta a felszínre. Nem vette észre, hogy a pillanat-fényképezés és a zenés fonográf már ennek a tömegkultúrának a szolgálatában válik mind népszerűbbé. Pedig éppen a kivetített mozgóképekben volt együtt minden a tökéletes tömegillúzióhoz. Edison tehát csak egyszemélyes "színházat" szerkesztett (görög szóval odeon a zenés színház neve), és egy ötcenteshez méretezte a játékidőt is. A nikkelodeon te-Filmtöredék Edison kinetoszkópjából hát a tervek szerint úgy működött, hogy amikor valaki bedobott egy ilyen nikkelpénzt, azonnal kigyulladt a készülékben a lámpa, és peregni kezdett a tizennégy méter hosszú, végtelenített filmszalag. Bár a film folyamatosan futott, másodpercenként 46- szor egy-egy átvilágított kocka tűnt a néző szeme elé olyan gyorsan, hogy az elmozdulást nem lehetett érzékelni. Az amerikai feltaláló "lejátszó"-készüléke viszont ezzel az óriási mennyiségű mozdulatelemmel hihetetlenül finoman és élethűen adta vissza a hétköznapi események élményét. dison kinetoszkópjának első bemutató- IC^jára 1891. május 22-én került sor West Orange-i laboratóriumában, ahol a Nemzeti Nőszövetség Klubjának 147 képviselőjét egy kiadós villásreggeli után a csinos Edisonné kérte fel, hogy tekintsék meg férje új alkotását. A New York Sun riportere tizenkét nappal később így számolt be a nevezetes eseményről: "A klubtagok meglepve és 564
