Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - Nikkelodeon és társai
vetítés ötletével. Praxinoszkópjában az üveglapocskákra festett figurák szintén vetítővásznon elevenedtek meg. "Képszínházát" 1880. június 4-én mutatta be Reynaud a Francia Fényképészeti Társaság előtt, és az akkori beszámoló így ismertette a készüléket: "Ha a szem és az üvegprizma közé foncsorozatlan üveglemezt helyeznek, lehetővé válik a néző oldalán egy díszlet, például tájkép stb. elhelyezése. Ez a díszlet a foncsorozatlan üveglemezről verődik viszsza, és a tárgy a díszlet közepén látszik mozogni. Reynaud úr az elrendezést praxinoszkóp-színháznak nevezte el... Végül Reynaud úr a praxinoszkópot egy vetítőgéphez alkalmazta, és így egy ernyőre kivetítve mindazokat a hatásokat bemutatta, Üvegkorongra másolt fényképeihez Muybridge olyan vetítőt szerkesztett, amelylyel ismét fel tudta idézni a mozgás illúzióját. A vetítő' fénysugarat a készüléken látható réseit korong engedte át a mozgásfázisoknak megfelelően. A korongtartó itt kihúzott helyzetben van melyek az egyszerű praxinoszkóppal és a praxinoszkóp-színházzal elérhetők." Az a bizonyos "üvegprizma" valójában a tizenkét darabkából álló tükörkoszorú volt. De miért éppen tizenkettő? Akárcsak Muybridge kameráinak és vetített képeinek száma. Ez a bűvös 12-es nem véletlenül jelent meg! Az élettani vizsgálatok ugyanis * régóta bebizonyították, hogy az emberi szem nem képes megfigyelni a rendkívül gyors mozgásokat. Ezért voltak kénytelenek a festőművészek is csak benyomásaikra - impresszióikra - hagyatkozni, amikor az állatok sebes mozdulatait figyelték. A szem mozgásfelbontó képessége körülbelül 1/10 másodperc, amiből két dolog következik. Egyrészt egy gyors mozgásból a szem nem tud ennél rövidebb ideig tartó "képszeleteket" kiemelni és megjegyezni. Másrészt viszont éppen ezért könnyű becsapni! Ha egy másodperc alatt tíznél több kép villan fel, szemünk ezt már folyamatos mozgásnak érzékeli. Szervezetünknek tehát ezt az apró élettani "hibáját" hasznosítja a mozi, és ezt a lehetőséget ismerte föl Reynaud is. "Optikai színházában" ráadásul a tükörkoszorú révén nagyon finoman olvadtak össze a fekete háttérre rajzolt figurák. Reynaud 1880-ban még mindig a forgó tükörnél tartott, de már a praxinoszkóp vetítős változatát kezdte árusítani 554
