Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - Mindenki kamerája
Ezzel a három negatívval bizonyította be színelméletének helyességét James Maxwell skót fizikus. A “masnis” képeket (balról jobbra) kék, zöld és piros fénysugárral átvilágítva, megkapta a szalag élethű színes mását aki már eddig is szokatlan elméleteivel hozta zavarba kollégáit. A csillogó szemű, szakállas James Clerk Maxwell 1861. május 17-én tartott előadást a patinás Királyi Intézetben ezzel a szerény címmel: A három alapszín elméletéről. Newton óta közismert volt, hogy a fehér szín valójában a szivárvány színeinek összessége, sőt a fizikusok azt is gyanították, hogy a hét jellegzetes színárnyalatból néhánnyal elő lehet állítani a többit is. De melyek ezek az alapszínek? És hány van belőlük? Sokan két, mások három alapszínre esküdtek, de senki sem volt biztos a dolgában. Kutatásai során maga Maxwell mindinkább arra a meggyőződésre jutott, hogy ha kék, zöld és vörös színű fénysugarak keverednek egymással különféle arányban, akkor a szivárvány bármelyik színét meg lehet kapni belőlük. Ha pedig a három szín egyforma fényerővel találkozik egymással, éppen a láthatatlan fehér “szín” keletkezik. De ez csak elmélet volt, Maxwell pedig látványos bizonyítékot keresett. Megkérte tehát Thomas Suttont, a neves angol fényképészt, hogy készítsen számára három különleges felvételt egy gyapjúszalagból készült színes masniról. Sutton ragyogó napsütésben, fekete háttér előtt látott munkához. Három színszűrőt készített olyan módon, hogy egy-egy üvegmedencében megfelelő festékkel kék, zöld és piros folyadékot állított elő. Fizika- L ilag ennek az volt a jelentősége, hogy az üvegmedencék a saját színükkel egyező fénysugarat engedték át a legkönnyebben, a többi színt viszont jórészt elnyelték. Ezzel a módszerrel a fényképész három negatívot, három színkivonatot kapott az , eredeti szalag kék, zöld és vörös színárnyalataiból. Ez azt jelentette, hogy ahol például a legvörösebb volt a szalag, ott feketedett meg a legerősebben az egyik negatív. Ezután három üveglemezre másolatot készített a negatívokról, így a képkivonatok “átfordultak”. Most már az egyik üveglap például ott volt a legvilágosabb, ahol a szalagon a legerősebb volt a vörös szín. Amikor Maxwell elmagyarázta, hogy szerinte három alapszínből bármelyik természetes színt elő lehet állítani, még csak halk moraj futott végig a hallgatóság sorában. De azután elsötétítették a termet, és három vetítőből háromféle színű elötétfolyadékkal egyszerre három színes fénysugár tört elő. A fehér falon egymás után jelent meg a szalag fényképének kék, zöld és vörös színkivonata. Amikor aztán a három kép lassan egybeolvadt, a nézők legnagyobb döbbenetére a fehér falon ott pompázott eredeti színeiben a kis masni. Ezen a nevezetes pénteki napon megszületett a színes fényképezés. Mai szemmel nézve a dolgot, meg kell .adni, Maxwellnek pokoli szerencséje volt. Az akkori fotóanyagok teljesen érzéketlenek voltak a vörös színre! Nem véletlen, hogy még ma is vörös lámpa mellett dolgoznak zavartalanul a sötétkamrában a fotósok, amikor különféle műveleteket végeznek a fényérzékeny anyagokkal. Egy évszázadon át ez volt a technikatörténet nagy talánya! Mit vetített Maxwell? 532
