Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - Üzenet az éteren át!
antennák segítségével Marconi kapcsolatba . lépett Angliával. így az utasok 1899. november 15-én a The ansatlantic Times című hajóújság első és egyet1 n négyoldalas számát vehették kézbe cso< kozva. S akit érdekelt, rögtön friss híreket ui adhatott az egy hónappal korábban kitört búr-angol háború legújabb fejleményeiről. Nem sokkal ezután az orosz vizeken is útra kelt egy hajó. A General-Admiral Aprakszin a Finn-öbölben úszott, de útja sokkal veszélyesebb volt. A roskatag csatahajó ugyanis egyre erősebb viharba került, majd kormányozhatatlanná vált, és november 25-én hajnali 3 óra 32 perckor Hogland szigetén zátonyra futott. Kétségbeejtő volt a helyzet, úgy látszott, hogy nincs segítség. Egyre aggasztóbb hírek érkeztek >Pétervárra az Aprakszin sorsáról. Egy; más után indultak a mentőhajók, amikor 1899. december 22-én az a javaslat szülej tett, hogy a mentési munkálatok folyamatos biztosítására Popov szikratávíróját telepítsék Hogland szigetére, de a legközelebbi kis szigeteken is helyezzenek el egy-egy adó- és vevőállomást az állandó összeköttetés érdekében. Az ötven kilométeres távírókapcsolat tökéletesen beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A friss hírek révén egész Oroszország feszült figyelemmel kísérhette a mentési munkálatokat, míg végül 1900. április 24-én megérkezett a jó hír: a Jermak . jégtörő hajónak sikerült levontatnia a parti sziklákról az Aprakszinl, és Makarov tengernagy táviratban fejezte ki elismerését Popovnak. Nem volt tehát meglepő, hogy amikor 1900. augusztus 18-án megnyílt Párizsban a negyedik nemzetközi elektrotechnikai kongresszus, az elektromágneses hullámok jeltovábbításával foglalkozó tudományos előadások egyöntetűen méltatták Popov í-----------------------------4 Egy véletlen felfedezés nyomán 1899-ben Popov olyan készüléket állított össze, amely egyszerű telefonhallgatókkal tette lehetővé a táviratvételt, és sokkal érzékenyebb volt a korábbi típusoknál professzor érdemeit a szikratávíró megalkotása terén. És három nap múlva elhangzott Popov beszámolója is, amelyet egyik munkatársa olvasott fel. A professzor büszkén jelentette a legújabb sikert, és így összegezte a különleges távírólánc adatait: “84 nap alatt 440 hivatalos táviratváltás történt meghatározott órákban. A leghosszabb sürgöny 108 szóból állt, amelyet az újságok számára küldtek azzal a hírrel, hogy a páncélos hajó megmenekült.” Marconi viszont saját megfigyeléseiben bízva és a tudósok egyöntetű felhördülése ellenére elhatározta, hogy megpróbálja a lehetetlent: szikratávíró-kapcsolatot létesít az Atlanti-óceánon át. 1990 novemberében kiválasztotta Anglia térképéről Cornwall legnyugatibb csücskét, és itt, a parányi Poldhu falucska mellett kezdte meg a Marconi Társaság az első óceáni adóállomás építését. Senki sem bízott a sikerben. A tudományos érvek is ellene szóltak. Hiszen a rádióhullámokról minden szakember tudta, hogy egyenes vonalban terjednek, tehát a jelek a Föld görbülete következtében nyilván elvesznek a világűrben. De Marconi konokul bízott; rohamra indult a lehetetlen ellen. És hogy milyen sikerrel? Ez már a huszadik század izgalmas történeteinek sorába tartozik. t 525
