Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - Üzenet az éteren át!
háló a vezeték körül szétterjedjen, valamilyen közvetítő közegre van szükség. Maxwellnek nem kellett sokat keresgélnie, mert kéznél volt az éter. Nem az érzéstelenítő szer, hanem az a végtelen finomságú elméleti közeg, amelyről a fizikusok akkor még úgy vélték, hogy a fény terjedését is ennek a hullámzása teszi lehetővé. Az angol fizikus ragyogó matematikai jelrendszert kiépítve végül arra a megállapításra jutott, hogy az elektromos és mágneses - vagy egyszerűbben elektromágneses - változások a térben ugyanúgy terjednek szét, mint egy kicsit leegyszerűsített példával a vízbe dobott kavics körül a hullámgyűrűk. Bár a vízrészecskék csak le-fel mozognak, de egymás utáni rezgésük mégis haladó hullámot eredményez. És itt jött Maxwell első sikere! Egyenleteiből ugyanis az derült ki, hogy az elektromágneses hullámok a fény sebességével terjednek a térben. Kezdetben nem is akarta elhinni, hogy ez lehetséges a valóságban, de amikor tudomására jutott a két német fizikus méréseinek eredménye, egyszer csak rádöbbent, hogy valamiféle rokonság van a fény és az elektromágneses hullámok terjedése között. 1862-ben ezt írta sejtéséről: “Kohlrausch és Weber urak elektromágneses kísérleteiből számítva, feltételezett közegünkben a keresztirányú hullámzások sebessége oly pontosan egyezik a fény sebességével, amely Fizeau úr optikai kísérleteiből következik, hogy aligha kerülhetjük el azt a következtetést, miszerint a fény ugyanannak a közegnek a keresztirányú hullámzása, ami az elektromos és mágneses jelenségnek is oka.” Maxwell hullámai, az elektromos és a mágneses térerőváltozások hullámszerű terjedése valóságos rémálomnak tűnt Nagy tekercsben kis tekercs: ez a Ruhmkorffféle szikrainduktor lényege. Egy galvántelep áramát óriási villanycsengó' módjára teszi szaggatottá. A rugó billegő kar (L) bal oldalán lágyvasdarab, jobb oldalán higanycsészébe (M) merülő fémcsúcs helyezkedik el a kortárs fizikusok szemében. Még William Thomson is úgy vélte, hogy Maxwell teljesen elrugaszkodott a valóságtól, de ugyanígy Hermann Helmholtz - aki annak idején meglátogatta Faraday-t - mások sem értették, mit ért Maxwell a gyors elektromágneses változások terjedésén. Amikor a rugós billegő fémcsúcsa zárja az áramkört, a belső tekercs hirtelen felépülő mágneses erőtere feszültséget ébreszt a külső tekercsben (1). Ekkor azonban a vasmag visszarántja a rugós billegőt, az áramkör megszakad, és az összeomló mágneses mező ellenkező irányú feszültséget gerjeszt (2)
