Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - "Uramisten - ez beszél!"
kezdte nézegetni a készülékeket. Ekkor Bell kisétált az erkélyre, és a mikrofonba bemondta szokásosan mosolyt keltő, pontatlan Hamlet-idézetét: “Lenni vagy nem lenni, ez itt a bökkenő.” A császár döbbenten meredt a vasdobozos készülékre, és önkéntelenül felkiáltott: “Uramisten - ez beszél!” És abban a pillanatban felforrósodott a levegő az álmos pavilonban. Mindenki a készülékek körül tolongott, mindenki mindent ki akart próbálni, mindenki lelkesen gratulált Belinek. A telefonra felfigyelt a világ! Tu| f illiam Orton, a Western Union nagy mM hatalmú elnöke a siker hírére azonnal hívatta Edisont, aki egy hónapja új otthont rendezett be magának New Yorktól több mint harminc kilométerrel délnyugatra, Menlo Parkban. Orton nyugtalan volt, hogy Bell kezében van a telefon minden szabadalma. Megbízta tehát Edisont, hogy csináljon valami hasonlót, mert így ügyesen kikerülhetik a szabadalmi jogokat. Edison előtt nem volt ismeretlen az akusztikus távíró ügye, így hát munkához látott, és ezzel megindult a küzdelem a telefonért. Júliusban Bell ismét a szüleihez utazott nyaralni Brantfordba, de megint nem pihent. Itt már 17 kilométer távon sikerült telefonbeszélgetést folytatnia. Szeptemberben pedig, amikor visszatért Bostonba, már az az ötlet foglalkoztatta, hogy mi lenne, ha a rezgő hártyát vékony vaslemezzel helyettesítené. Biztos volt benne, hogy egy ilyen lemez sokkal érzékenyebben követi a levegő rezgéseit, ily módon tehát finomabb áramingadozásokat kelt a mikrofon elektromágnesében, mint egy közönséges vaspánt. A dobhártya parányi korongjától ölnyi átmérőjű lemezekig mindenféle méretet kipróbált, míg végül egy zsebóra nagyságú korongnál kötött ki. Ezután már felgyorsultak az események a telefon körül. Anglia vezető tudósai 1876. f szeptember 7-én ismerkedhettek meg először az új találmány elvével, amikor Sir j William Thomson beszámolót tartott a glasgow-i tudományos társaság előtt a “csodák csodájáról” - ahogyan ő nevezte elragadtatottan. Bell és Watson egy hónappal később, október 9-én rendezett bemutató telefonbeszélgetést meghívott újságírók előtt Boston és a tíz kilométerrel nyugatabbra fekvő Cambridge között. S ez volt az első eset, hogy kétoldalú beszélgetés zajlott le. Bostonban a vonal végén nemcsak hallani lehetett a távoli emberi beszédet, hanem kérdéseket is lehetett föltenni, amelyekre nyomban megérkezett a válasz. Ez volt az első igazi távolsági kapcsolat két beszélgető között. Mialatt Bell a távolságokat igyekezett .meghódítani, Edison a mikrofon tökéletesítésén dolgozott. Egy telep áramát f szénporon vezette át, amelybe három érintkező platinacsúcs nyúlt bele a rezgő membránról. 1877. január 20-án ezt írta naplójába: “...érthető mondatokat sikerült vezetéken továbbítani.” Edison már a kötéltáncos balerina nyomában járt. Míg Bell a salemi hallgatóság eló'tt ismertette a telefont, bostoni laboratóriumában az újságírók Watson köré gyülekezve jegyzetelték a “vasdobozból” érkező' szavakat. Ez a készülék már mikrofon és hallgató volt egyszerre, így Bell és Watson távbeszélgetése illusztrál- » ta az előadást 462
