Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - "Uramisten - ez beszél!"
. acélnyelvet rezegtettek meg olyan módon, hogy fölülről mindegyiken egy érintkező csavar nyomódott az acélnyelvhez. Ez volt az áramszaggató. Bell a másik szobában a “vevő” elektromágnesek rezgőnyelveit hangolta rendkívül kifinomult éles hallásával. S ekkor olyasmi történt, amire Watson később így emlékezett: “Ezen a forró júniusi napon a padlásszobában dolgoztunk keményen; megújult lelkesedéssel kísérletezve a készülék egyik tökéletesített darabjával. Délután felé a rezgőnyelveket hangoltuk, Bell az egyik szobában sorra füléhez tartotta rezgőket, mialatt én az adók szaggatott áramát küldtem a másik szobából. Az egyik rezgőnyelvem nem akart vibrálni. Ujjaimmal megrángattam, hogy újra működjön. Az érintkező csúcsa nyilván túl erősen nyomódott a nyelvhez, így kezdtem kifelé csavarni az érintkezőt, miközben tovább pengettem a nyelvet, amikor Bell hatalmas ordítása hökkentett meg, amint óriási izgalomban kirohant, hogy megnézze, mit csinálok. Ami történt, nyilvánvaló volt. A túl szorosra húzott érintkező csavar megakadályozta, hogy a telep árama megszakadjon, amint a nyelv vibrál, és ennek következtében a szaggatott áram zajos sercegése nem jutott el a vezetéken a másik szobába, csupán az a változás, amit az általam pengetett kis mágnesezett acélszalag keltett, miközben az elektromágnes fölött rezgeti. íme Bell csodálatos vágyálma, a hang alakú elektromos áram.” z volt az ihlet pillanata. Éles hallásával J-kBell az apró kattanásokban felismerte a fém pengésének hangszínét. És azonnal “bekattant” agyába, hogy ez az, amit keresett. Igazán nem volt nehéz megtalálnia a magyarázatot. Csak Faraday híres kísérleteinek egyikére kellett gondolnia, amikor egy tekercsben mozgatott mágnes erővonalai ■ áramot keltettek. Itt is ez történt, azzal a különbséggel, hogy a megpendített mágneses rezgőnyelv föl és le mozogva olyan áramot keltett, amely egyszer hozzáadódott, másodszor kivonódott a telep egyenletes áramának erősségéből. S ez a hullámzás azután a másik szobában ugyanígy mozgásba hozta a rezgőnyelvet. Bell ezt így magyarázta: “Minden pendítésnél ugyanazt a hangmagasságot hallottam, amit Mr. Watson kezében keltett a szerkezet, és még a pengetés különleges minőségét - vagy hangszínét - is fel tudtam ismerni. Ezek a kísérletek egy csapásra eloszlatták azokat a kétségeket, melyek 1874 nyara óta jártak a fejemben, vagyis hogy a mágnes-elektromos áramok, melyeket egy elektromágnes előtt rezgő fegyverzet kelt, túl erőtlenek oly hanghatások létrehozásához, melyek gyakorlatilag is használhatók a j multiplex távíróhoz vagy a beszéd továbbítására.” De akkor talán a telep áramára sincs ! szükség többé - ez volt az újabb ötlet. Hiszen a mágneses rezgőnyelv által keltett ' áram egymaga is végigfuthat a vezetéken. Rögtön ki is próbálták, és ez volt az igazi csoda a számukra. Pusztán a tekercsben keletkezett áram futott végig azon a vezetékpáron, amely a másik szobában az elektromágneshez vezetett, és a rezgőnyelv egészen halkan megpendült. Bell most már tudta, mit kell tennie. Lázas gyorsasággal megtervezte a világ első elektromágneses mikrofonját, és megkérte Watsont, hogy másnapra készítse el. Aztán még aznap, szerda este nekiült, és több levelet megírt, egyiket leendő apósának: y “Kedves Hubbard Úr! Egy véletlen folytán a legnagyobb fontosságú felfedezést tettem 458
