Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - "Uramisten - ez beszél!"
zikai eszközzel szemléletessé tudná tenni a kiejtett szavakat. így a süketnéma gyerek, ha nem is hallja, de láthatja a saját hangjait, és ennek alapján tökéletesítheti kiejtését. Bell az egyetem szertárában talált is erre a célra egy öreg masinát, a König-féle manóméiért. Ha valaki rábeszélt a készülék membránjára, egy meggyújtott gázláng a hangrezgések ütemében kezdett vibrálni, és egy forgó tükör ezt a hunyorgó fénypontot hullámzó vonallá húzta szét. Aztán a Scottféle fonautográffal is kísérletezni kezdett. Ennek igazán egyszerű volt a szerkezete. Egy tölcsér alatt bekormozott üveglap feküdt, ezt kellett lassan elcsúsztatni. Ha valaki a tölcsérbe beszélt, ennek a végén egy hártyára erősített fapálca hullámjeleket karcolt a mozgó üveglapra. Csak az volt a baj, hogy a kétféle készülékkel kapott ábrák sehogy sem egyeztek egymással. Ekkor a huszonhét éves Bell felkereste az egyetemen öreg professzortársát, és tanácsot kért tőle, mit csináljon. Clarence J. Blake szokatlanul furcsa ötletet adott: “Miért nem egy halott ember fülét használja fel, és teszi láthatóvá a hallócsontocskák mozgását?” Blake szerzett is egy ilyen anatómiai példányt a harvardi orvosi iskoláról. Bell azután a dobhártyát glicerines vízzel kente be, hogy rugalmas legyen, és egy disznósortét erősített rá, majd a Scott-féle készüléken ezzel cserélte fel a tölcsért. Amikor Bell beleszólt a fülbe, a kis tű rezegni kezdett, és szeszélyes hanghullámokat rajzolt a folyamatosan mozgó kormozott üvegre. EJ' dison sohasem szerette a bonyolult eli>méleteket, ezért furcsa módon látott hozzá kvadruplex távírórendszerének kidolgozásához. A villamosságot “lefordította” magának az áramló folyadékok nyelvére. Parányi csövekből olyan hidraulikus modellt készített, amelyben a víz jelképezte az áramot, és különféle szelepek, szűkü- ■ letek és víztárolók képviselték a négyszeres távíró egyes villamos elemeit. Már nagyon közel járt a célhoz, így 1874. július 10-én kis hír jelent meg a New York Timesban arról, hogy a Western Union főmérnöke, G. B. Prescott és T. A Edison megállapodást írt alá, amelynek értelmében szabadalmi kérelmet nyújtanak be a kvadruplex távíróra. A találmányt a Western Union azonnal hasznosítani kívánja. Bell ezalatt már úton volt hazafelé a kanadai Brantfordba, hogy nyári szabadságát családi körben töltse. Július 11-én tekintélyes mennyiségű csomaggal érkezett haza, mert magával hozta a halott fület meg a többi hangtani kísérleti eszközt. Szép kis nyaralás volt, nem éppen pihenés! De csak itt, Brantfordban volt annyi szabadideje, hogy kedvére kísérletezzen. S hogy milyen fordulatot hozott ez a nyár, erre így emlékezett később: “...mialatt ezzel az emberi füllel kísérleteztem, teljesen más gondolatok foglalkoztattak. Az a probléma nyugtalanított, miként lehet zenei hangokat közvetíteni szaggatott villamos árammal egy távírókészüléken, és arról álmodoztam, hogy akkor tudnánk továbbítani a hangszínt (tehát a hangerősség változása-Multiplex távírójának kísérleti példányát Bell sikeresen próbálta ki 1875 márciusában a Western Union egyik, 320 km hosszú távíróvonalán 454
