Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Gyorsuló ritmusban - Szivarok és szárnyak

tehát a madarak röptét, és különösen az ragad­ta meg figyelmüket, hogy forduláskor a mada­rak milyen ügyesen csavaiják meg két szár­nyukat éppen egymással ellentétes irányban. Sokat tűnődtek, sokat beszélgettek, miközben egyik alkalommal Wilbur egy hullámpapír do­bozt csűrt-csavart szórakozottan a kezében. Egyszer csak döbbenten meredt a skatulyára. Itt van a legegyszerűbb mérnöki megoldás, miként lehet egy duplafedeles gép szárnyát ugyanúgy' “csűrni”, ahogyan a madarak teszik! A doboz két szélén csak a két függőleges síkot kell elforgatni! Ezután 1,5 méter fesztávolságú modellen próbálták ki a módszert, és örömmel látták a szélben, hogy a szárnyvégek elcsava­­rásának módszere remekül beválik. De arra is rájöttek, hogy Lilienthal valójá­ban nem szerezhetett nagy gyakorlatot a repü­lésben, hiszen összesen körülbelül öt órát töl­tött a levegőben. Elhatározták tehát, hogy megtanulnak repülni. A meteorológiai jelenté­sek alapján nem éppen közeli helyet választot­tak a kísérletezésre. Úgy döntöttek, hogy a Daytontól körülbelül ezer kilométerrel távo­labb, Észak-Karolina keleti szigetfüzérén, a 36. szélességi fokon fekvő Kitty Hawkban töl­tik szabadságukat, ahol örökké fúj a szél az At­lanti-óceán felől. S Így végül a századforduló éve két újdonságot hozott. Egyrészt elkészült Zeppelin gróf első merev vázas léghajója, és a 128 méter hosszú, 11 000 köbméteres LZ-1 típusjelű monstrum 1900. július 2-án emelkedett a levegőbe a Bodeni-tavon épített Kerékpárműhelyük ajtajából gyakran für­készték az eget az amerikai Wright testvérek. Elszántan bíztak abban, hogy olyan motoros gépet sikerül készíteniük, amellyel megvaló­sul végre a repülés ó'si álma. (Rekonstruált jelenet) hangárjából. Másrészt a Wright fivé­rek elindultak délre, pontosabban Wilbur érkezett meg Elisabeth Citybe 1900. szeptember 9-én, majd innen ha­józott át egy vitorláson a tíz kilométer­rel délkeletre fekvő Kitty Hawkba. Október 5. és 18. között már egy 5,1 méter fesztávolságú kettős szárnnyal végeztek kísérleteket az erős szélbe. Még senki sem tudta, hogy a kormá­nyozható léghajók és a levegőnél nehe­zebb szerkezeket közül melyik kerül ki győztesen. Még minden bizonytalan volt a sorozatos tragédiák árnyékában. De már csak három évet kellett várni...

Next

/
Thumbnails
Contents