Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Gyorsuló ritmusban - Szivarok és szárnyak
tehető áramvonalassá és szilárd szerkezetűvé ez a hányatott sorsú légi jármű - ebből indult ki a magyar származású feltaláló. Terveit először az Osztrák-Magyar Monarcia hadügyminisztériumának ajánlotta föl, de a szakértők mereven elutasították. Ezután Oroszországban építette meg első alumíniumburkolatú léghajóját, de a kivitelezési problémák miatt a kísérletek kudarcot vallottak. így az orosz vezérkar is lemondott a további fejlesztésről. így került Schwarz Dávid végül Németországba, ahol ismét a katonák támogatták terveit. A 3600 m3 térfogatú, 10 méter átmérőjű hengeres test Berlin déli részén, a tempelhofi katonai léghajós telepen épült meg, és 1896. október 9-én került sor első próbafeltöltésére. A rekeszekben elhelyezett ballonok azonban nehezen akartak felduzzadni. Rossz volt a töltőgáz minősége. Annyi kudarc, annyi keserűség után a ! negyvenhat éves Schwarz Dávid már nemigen reménykedett. Éppen Bécsben tárgyalt elkeseredetten, amikor 1897. január 13-án táviratot kapott kézhez a német hadügyminisztériumtól: '‘Ballongáz kész, 30 000 márka kiutalva.” A kudarcokat még elviselte a feltaláló, de ezt a hirtelen sikert már nem. Ennek az izgalomnak a hatására mondta fel szíve a szolgálatot, ha hinni lehet a korabeli beszámolóknak. Annyi bizonyos, hogy a tempelhofi gyakorlótéren nem állt meg az élet. A német katonák ugyanis két vasat tartottak a tűzben. Biztatónak ítélték Hermann Wölfert benzinmotoros léghajóját is, ezért számos külföldi diplomata és katonai követ , jelenlétére számítva, 1897. június 12-re tűzték ki a bemutató repülést. Ezen a meleg szombati napon este hét órakor került sor a felszállásra. Akik a gondola mellett álltak és a Bunsen-égő nyitott lángját látták, amely a benzinmotor platinacsöves gyújtófejét izzította, figyelmeztették Wölfertet, hogy a kísérlet rendkívül veszélyes, mert a gondola közvetlenül a ballontest alatt helyezkedik el, így bármikor robbanás következhet be. A mérnök azonban ragaszkodott a felszálláshoz. A léghajó hihetetlen gyorsasággal rugaszkodott el a földtől, miközben kormánylapátja máris megsérült. A nézők aztán csak annyit láttak, hogy a léghajó áthaladt a mező szélén, és az út felé közeledett körülbelül 900 méter magasságban, amikor lángnyelvek csaptak ki a motorból. Az egyik hamarosan elérte a benzintartályt, és ekkor iszonyatos robbanás rázkódtatta meg a levegőt. Az egész léghajó lángba borult, és a fáklyaként égő roncs lezuhant. Már nem volt segítség a negyvenöt éves feltaláló számára. Sv chwarz Dávid halála után felesége, Melánia asszony vette kézbe a munkálatok irányítását, de nem talált senkit, aki vállalkozott volna a léghajó kipróbálására. Wölfert tragédiája még élénken kísértett. Végül egy leszerelt tiszthelyettes, Ernst Jagels jelentkezett, neki viszont nem volt gyakorlata a léghajók irányításában. így azután 1897. november 3-án felbocsátásra készen lebegett a tempelhofi mező felett a léghajó. Mindenki megdöbbenten nézte a csillogó fémtestet. Ami hihetetlennek tűnt a legtöbb szakértő számára, mégis igaznak bizonyult: a léghajó a feszítőkötelek végén kecsesen himbálózott a magasban. A látszat ellenére nem szabályos henger, hanem ellipszis keresztmetszetű test volt, amelyet 0,2 mm vastag “alufólia” borított. Ott követték el az első hibát, hogy 24 km/ó sebességű szélben engedték fel, holott még a leggyorsabb léghajók sem tudtak akt 439
