Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Gyorsuló ritmusban - Harc az Atlanti-óceánért
A kettős hajótörzsű “elsüllyeszthetetlen” óceánjáró számára nem volt igazán veszélyes ez a robbanás, de a biztonság kedvéért a Great Eastern mégis visszafordult ott volt fáradtan és megtörtén, néhányan a naplementében gyönyörködtek, amint áthaladtak a Doveri-szoroson. A fehér szikláktól harminc kilométerrel délnyugatra már a Dungeness világítótorony mellett jártak, amelyben olajégők szórták figyelmeztető fényüket, amikor bekövetkezett a katasztrófa. Hogy mi történt ezt a Times tudósítója így írta le: “A fedélzet elülső része úgy robbant fel, mint egy akna, levegőbe lökve a kéményt. Zavaros moraj hallatszott, amelynek közepette fa és vas rémítő recsegése keveredett össze egyetlen félelmetes dübörgéssé.” Az elülső kéményt egyszerűen leszakította a gőz túlnyomása. A kazánházban nem figyelték a nyomásmérőket, és ez igazán nem a tervezőmérnök hibája volt. Egy kisebb hajót már régen elsüllyesztett volna ez a robbanás, de a Great Eastern csavarhajtással folytatta útját a Portsmouthtól száz kilométerrel nyugatabbra fekvő Weymouthig. Ezt a kudarcot Brunei már nem tudta elviselni. Partra tették, és hat nappal később a század egyik legsokoldalúbb mérnöke ötvennégy évesen távozott az élők sorából, mialatt az utasok ádáz harcban követelték vissza az atlanti útra befizetett pénzüket a társaságtól. T^öbb mint egy hónappal később - ezt már csak a tudománytörténészek jegyezték fel -, 1859. november 24-én megjelent Charles Darwinnak A fajok eredete című könyve Londonban, és szinte napok alatt több tízezer példányt kapkodtak szét belőle. Darwin, a zseniális tudós a törzsfej- L lődés alapgondolatával döbbentette meg az isteni teremtésben hivő angolokat, és a fajok kiválogatódásának törvényével bizonyította: a létért való küzdelemben mindig az életképesebb állatfajok maradnak fenn a fejlődés folyamán. Darwin még nem gondolt rá, de napjainkban érdemes eltűnődni, hogy az emberi értelem kézzelfogható termékei, a gépek, szerkezetek, eszközök nem ugyanezt a fejlődést ismétlik-e meg. Ha belegondolunk, a Great Eastern voltaképpen a közlekedési technika esetlen dinoszaurusza volt, amelynek menthetetlenül pusztulnia kellett, mert nem tudott beilleszkedni környezetébe. És a technikai alkotások törzsfejlődése egyúttal arra is int, hogy bármelyik műszaki területen az új találmányok mindig együtt élnek a régiekkel. Nincs körülöttük légüres tér. Harc és békés egymás mellett élés egységének belső feszültsége a fejlődés egyik figyelemreméltó jellemzője. Ez volt a helyzet a gőzhajókkal is. Bár viharos gyorsasággal szaporodtak, ott voltak még körülöttük a vitorlások is, sőt ekkor élték virágkorukat. 1860-ban a világ teljes hajóállományának tonnatérfogatából mindössze egyezrednyi teret képviseltek a gőzhajók! Kihívásuk pedig kétségtelenül serkentően hatott a vitorlások fejlődésére. Ebben az évben jelent meg például a tengereken a háromárbocos, 1660 tonnás Great Australia, amely 61,2 méter hosszúságával, 410
