Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Nyitány gőzgépekre - Tájkép vasangyalokkal
Watt második modelljének legnagyobb újdonsága a gőzköpenyes munkahenger volt. A lehető legkisebbre sikerült így csökkenteni a hőveszteséget: a munkahenger állandóan forró volt, mert a hidegvizes tartályba merülő gőzsűrítő vette át a hűtés szerepét Nemsokára nekiállt, és elkészítette második modelljét, hogy a gyakorlatban is kipróbálja a hőszigetelés gőzös ötletét. A sűrítőben megint egy kis légszivattyút alkalmazott, és később is kitartott ennél. De most még erélyesebben valósította meg eredeti elképzelését. Az egész gőzsűrítőt hideg vízzel töltött tartályba helyezte - ez volt a hideg blokk. A dugattyúhenger köré viszont egy nagyobb hengert forrasztott - ez volt a forró blokk. 1765 októberében Watt már ezzel a kis készülékkel folytatta kísérleteit, és az apró dugattyú még kevesebb gőz felhasználásával emelgette könnyedén a tengelyére függesztett súlyokat. De ez még nem volt igazi, működőképes gőzgép, li bben az időben Anglia lakosságának JCámyolcvan százaléka mezőgazdaságból élt. Az iparosok is a természet ajándékait dolgozták fel: a gyapjúból kelméket szőttek, a búzát lisztté őrölték, a bőrökből lábbelit és lószerszámot készítettek - a diadalmas “vaskor” még az idők mélyén szunnyadt. De miért? A válasz logikus: ennek a félelmetes erejű fémnek a megmunkálása, kovácsolása, fúrása, esztergálása robusztus munkagépeket kívánt. Először tehát ezeket a fémszömyeket kellett előállítani. És mi adhatta számukra a szükséges mozgatóenergiát? A gőz! A szendergő korszak tehát egy gazdaságos, jó hatásfokkal működő gőzgépre várt. Ezekben az években Watton kívül csak egy feltaláló akadt, aki jelentős ötlettel járult hozzá a Newcomen-gőzgép tökéletesítéséhez. A messzi orosz földön Ivan Polzunov a “kettőzés” ötletével olyan Newcomen-gépet tervezett, amelyben két munkahenger kapott helyet egymás mellett. Ezzel a szerkezeti megoldással sikerült száműznie az ormótlan himbát. Helyette olyan lánckereket alkalmazott, amely egy kohómű fújtatóit hozta mozgásba, ilyen módon benne rejlett már a forgó mozgás megvalósításának lehetősége is. Polzunov, a köhögési rohamoktól szenvedő, sovány feltaláló azonban egyelőre attól is boldog volt, hogy az “üzemi szükségletekre rendelt, tűzzel működő gép” 1765 végére elkészült a Tomszk közelében álló, bamauli kohómüben. Mennyi lázas, megfeszített munka volt ebben az óriási masinában, amely ráadásul mindenféle kísérleti modell nélkül rögtön “nagyban” épült! Az üzemi próbákat a mai naptár szerint 1766. június 3-án kezdték meg a géppel, de Polzunov nélkül. A szerencsétlen feltalálót hét nappal korábban vitte el a tüdővész. Talán jobb is volt így neki. Hiszen a cár atyuska országában iga-28
