Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Nyitány gőzgépekre - Tájkép vasangyalokkal
tatta a kapitányt, amikor eszébe jutott egy alapvető mérnöki trükk, a “kettőzés” ötlete, amely így fogalmazható meg: “Ha szaggatottan működik a géped, toldd meg még eggyel!” Savery tehát két “szivartartályt” állított fel, ezek párhuzamosan dolgoztak, de egymáshoz képest ellentétes ütemben. Amíg az egyik a szívóütemnél tartott, a másik a nyomóütemet végezte. Az új gépezet tehát már folyamatosan szivattyúzhatta ki maximum tíz méter mélyről a vizet egy bányában, és ezután folyamatosan nyomta fel 20 vagy 30 méter magasra aszerint, hogy a gőz nyomása 2 vagy 3 atmoszféra volt. mikor a neves német filozófus és térik mészettudós, Gottfried W. F. Leibniz professzor 1705-ben hazatért angliai útjáról, azonnal elmesélte Denis Papinnek, milyen furcsa gépezetet látott néhány angol bányában. Papin persze azonnal összeszedte azokat a leírásokat, amelyek Savery gőzgépét ismertették. Elismeréssel adózott a kapitány nagy ötletének, hogy különválasztotta a gőztermelés helyét a munkavégző tartálytól - ez neki nem jutott eszébe. De ebben a gépben nincs dugattyú? Miféle szerkezet ez? - gondolta Papin, és ezzel rátapintott Savery tüzes gépének nagy ellentmondására: az volt az előnye, ami a hátránya - a dugattyú hiánya. Műszaki szempontból feltétlenül előnyös volt, hogy nincs benne ez a mozgó alkatrész, az akkori technikai színvonal ismeretében ezt ma már világosan látjuk. Papin viszont azt látta, hogy a dugattyú hiánya miatt óriási gőzveszteséggel dolgozik a gép: a forró gőz közvetlenül a hideg vízzel érintkezve nyomja fölfelé a folyadékot, ezért aztán olyan gyorsan lehűl, hogy az energiájának csak kis töredéke válik hasznos munkává. Papin, a dugattyú konok képviselője tehát nekiállt, és egy felemás gépet tervezett. Lovat engednek le egy bányába. Ezek a szerencsétlen állatok a mélyben különféle vödrös szerkezetek járomkerekeibe fogva egy életen át azért robotoltak, hogy a víz ne öntse el a vágatokat Ennek a munkahengerében egy lebegő dugattyúkorong választotta el a vizet a gőztől. Papin úgy érezte, ezt a gépet már nemcsak modellként, hanem óriási méretekben is érdemes megépíteni, hiszen a gép által fölemelt víz egy tartályból lezúdulva lapátkereket hajthat. Az elszánt professzor addig kilincselt, amíg megtetszett a terve a hesseni választófejedelemnek. Megbízást kapott tehát egy olyan tüzes gép felállítására, amely Károly őrgróf kasseli kastélyának szökőkútjait táplálja majd nagynyomású vízzel. Szegény Papin a papírvilág hűvös nyu_ pálmából kiszakadva, szorgalmasan 17
