Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Az idő szövedéke
kát, miközben a gőz sisteregve tört elő a táncoló fedők alól. Csakhogy az egész mesét Watt nagynénje találta ki. Sőt, ugyanezt a történetet olvastam már Worcester márkiról is, aki a tizenhetedik században a sok boldogtalan feltaláló között szintén a gőzgép megszállottja volt. Inkább azt szeretném, ha nem lehetne többé megtéveszteni az olvasót például egy olyan odavetett adattal, hogy Chappe 1762-ben mutatta be az első optikai távírót, mert nem igaz, és mert sokkal többet tud majd meg erről a korról, mintsem egyetlen évszámba kapaszkodna. És akkor nem lesz elég az sem, hogy “James Watt feltalálta a gőzgépet”. A leegyszerűsített igazságok szebbnek tűnnek, de értéktelenebbek is! JL mikor Britannia csillaga egyre fényezik sebben ragyogott a tizennyolcadik század végén, idősebb William Pitt, a nagy angol államférfi egyszer beszédet tartott a parlamentben, ám a szöveget a felolvasás közben megváltoztatta. Egy másik klasszikust idézett kapásból - történetesen Horatiust -, de az idézet közepén megakadt. Dermedt csend támadt a teremben. Majd egyszerre több mint kétszáz ember emelkedett föl a helyéről, és az egész képviselőház kórusban szavalta el az idézet befejezését. Akkoriban a klasszikus szerzők ismerete éppúgy hozzátartozott az általános műveltség... ugyanezt a történetet olvastam már Worcester márkiról is A kis James Watt a gőzölgő teáskannát figyeli érdeklődve hez, mint ahogy manapság a technikatörténet is egyik része ennek a gazdag kulturális tárháznak. Érdemes tehát “bennfentessé” válnunk. S ez a tudás még valamit rejt magában: a fejlődésnek azokat a törvényszerűségeit, amelyek a múltból a jövő felé vezetnek valamennyiünket. 'pe'ienc L / /
