Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Nyitány gőzgépekre - Teáskanna a vízen

1790-re Angliát szinte teljesen behálóz­ták a vízi utak, így a közlekedés is segítette az ipari forradalom kibontakozását. Jellem­ző a csatomamániára, hogy amikor ebben az évben a parlament megadta az engedélyt a Birmingham-Wolverhampton közötti csa­torna építésére, Birminghamben a lakosság éljenzése közben megkondultak a haran­gok, és zengtek egész nap. A hajdani má­mor emlékét még napjainkban is körülbelül négyezer kilométer hosszú csatornahálózat őrzi Angliában. J ohn Fitch ezalatt az Egyesült Államok­ban elérkezett élete nagy napjához. 1790. április 16-án a Thornton tökéletesí­tett változatával sikeres bemutatót tartott a Delaware-on, és naplójába ezt jegyezte fel: “...a mi birtokunkban volt a Delaware ve­zérhajója, és a folyón egyetlen hajó sem volt képes versenyre kelni velünk, bizony valamennyien lemaradtak mögöttünk.” Az Experiment 15 kilométeres óránkénti se­bességgel siklott végig a vízen, és John Fitch nem takarékoskodott az öndicsérettel: “így alkotta meg a kis Johnny Fitch és Harry Voight az egyik legnagyszerűbb és leghasznosabb mesterművet, mely valaha is a világon létezett, s noha a világ és hazám nem hálás ezért szívemet mégis elégedett­ség tölti el.” Másnap újabb, de szomorú szenzációja volt Philadelphiának. Meghalt Benjamin Franklin, az utolsó nagy polihisztor. Fitch nem kis elégtétellel vette tudomásul a hírt, sót hasznot is kovácsolt belőle. A temetésre egybegyűlt húszezer főnyi tömegből újabb csodálókat és újabb támogatókat toborzott azzal, hogy pöfögő gőzhajója úgy parádé­zott végig a Delaware-on, mint egy elszaba­dult teáskanna... Angliában viszont még mindig rosszul állt a gőzhajó ügye. Bármennyire tiltakozott Symington, új gőzhajótervét Patrick Miller elküldte a Boulton és Watt cégnek, hátha hajlandók a különleges gőzgép kivitelezé­sére. 1790. április 24-én érkezett meg Watt válaszlevele, és meglehetősen lehangoló volt. A nagy feltaláló nyomatékosan hangsú­lyozta, hogy a terv “sérti kizárólagos jogun­kat”. Elvileg valóban a vízi járművekre is megszerezte a cég a gőzgépes hajtás jogát, és bárkit bíróság elé idéztethettek, aki “be­­lekontárkodott” a gőzüzletbe. így hát Symington és Miller felhagyott a további kísérletezéssel egészen 1800-ig, a Watt­szabadalom lejártáig, és ezzel Anglia jó időre lemaradt az amerikaiak mögött. J ohn Fitch számára most érkezett el az idő, hogy gőzhajóját végre a nagykö­zönség szolgálatába állítsa. 1790. július 26- án a Federal Gazette and Philadelphia Daily Advertiserben a következő hirdetést tette közé: “A Gőzhajó most már kész uta­sokat felvenni, és a tervek szerint Philadelphiában az Arch Street-i révtől in­dul minden hétfőn, szerdán és pénteken a Burlington, Bristol, Bordentown és Trenton útvonalon, majd a következő napon tér vissza. Az árak: Burlingtonig és Bristolig 2 shilling 6 penny, Bordentownig 3 s 9 p, Trentonig 5 shilling.” Állítólag ilyen volt az Experiment, amellyel John Fitch 1790-ben megnyitotta a világ elsó' menetrendszerű utasszállító gó'zhajójáratát a Delaware folyón 100

Next

/
Thumbnails
Contents