Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Az idő szövedéke
szikrázik fel, mint két szénrúd között az ívlámpa vakító fénye. Ugyanakkor azt is szerettem volna, ha a technikatörténet sziporkázó eseményei mögött folderengenek a legfontosabb társadalmi és gazdasági változások, mert csak így raktározhatjuk tudatunkban egymás mellé azokat az adatokat és tényeket, amelyek egy-egy korban természetes ismeretként kavarogtak a feltalálók gondolatvilágában. Piersze azzal is tisztában vagyok, hogy a történelmi valóság sokkal bonyolultabb. Minthogy ez a könyv a gőzgépekkel, a fonó- és szövőgépekkel kezdődik, nem érzékelhető, hogy mindez már egy hosszú gazdasági folyamat eredménye. Az olvasónak talán az a benyomása lehet, hogy minden a gőzgéppel kezdődött, mert nincs szó az iparosodás előtti fejlődésről. így csak távoli emlékekre, történelmi emlékmorzsákra hagyatkozhat, hogy voltak lombardiai városok, flamand kereskedővárosok, ... földerengenek a legfontosabb társadalmi és gazdasági változások Az izzólámpa megszületésének híre bombaként hatott, és a gázvilágítási iparban ez volt a vég kezdete Hanza-városok, sőt volt egy gazdag Velence. A kereskedelmi és pénztőke Európa számos pontján már sok évszázaddal korábban felhalmozódott, amikor a mai értelemben vett gépek még nem voltak sehol; de már létezett egy jól működő világpiac. A következőkben tehát csak az ipari kapitalizmus kibontakozásának lehetünk szemtanúi. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a valóságban nem volt olyan éles választóvonal az elmaradott feudális európai fejedelemségek és Anglia között, mint ahogy ez a könyvből kitetszik, mert a csilingelő szerkezetek láttán sikongató udvarhölgyek és rokokó dámák mellett már gazdag kereskedő polgárság is létezett. Tudom, a legendabeli Prokrusztész rettenetes ágya napjainkban is riasztó jelképe annak a lehetetlen erőfeszítésnek, hogy egy adott forma keretébe gyömöszöljenek valami olyat, ami sehogyan sem fér bele. Az ókori vándorok a szabványméretű ágyban lepihenve akkor jártak jól, ha lábuk nem ért túl az ágy peremén. Máskülönben a tébolyult mester elölopakodott éjjel, és éppen annyit vágott le az áldozat lábából, mint amennyi meghaladta az általa elképzelt ideális méretet. De ha jelképesen nézzük a dolgot, egy valamiben igaza volt Prokrusztésznek. A sokféleségben próbált rendet teremteni, s a legegyszerűbb megoldás számára az egyforma méretek előállítása volt. E könyv kis fejezetei többé-kevésbé ennek az írói törekvésnek az áldozatai. A szerző sok mindent lemetszett, kihagyott - érdekes eseményeket, csillogó személyiségeket - csak azért, hogy egyforma szálakból szőhesse meg az elmúlt két évszázad technikatörténeti falikárpitját. Egymás mellett füttatni párhuzamos szálakat? - talán őrült ötlet volt (de megpróbáltam). 7
