Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - II. rész. Címertani (heraldikai) ismeretek
I. tábla. Az ösztön pajzs. Az osztott pajzs változatai. 1.) hasított. 2.) vágott, 3.) harántosztott pajzsok, 4.) bal harántosztott pajzs, két vagy több vonallal osztott pajzsok, 5.) negyedelt pajzs, 6.) harántnégyeit pajzs, 7.) gallérozott pajzs az esetben, mint a példa, ha a csúcs nem érinti a pajzs záróvonalát. Ha a csúcs érinti, és a szín a fémen van, akkor ,,ék”, ha viszont fordítva, az ékalakú idom a fém és a többi felület a szín, akkor suvegezésről, süvegezett pajzsról beszelünk. Lásd: III. számú tábla 16-17. ábrát, 8.) ágasos hasított pajzs. Úgy a 77mint a 8. ábra fejre fordítva is szerepel megfelelő elnevezéssel, 9.) hasított, jobboldalt vágott, 10.) kétszer hasított, vágott, 11.) lépcsősen balharántolt, 12.) hullámosán vágott pajzsok. ■A 9., 10., 11., és 12. számmal jelzett pajzsokkal kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Régebben a mesteijegyek, mesterképek, - alakok közé, újabban a pajzsosztások közé sorolják. Úgy az osztott pajzsra, mint a mesteralakokra nézve egyes heraldikusok szerint szabály, hogy a vonalak végeinek érinteniök kell a pajzs szélét, mert ha nincsen összekötve a pajzsszéllel, tehát lebeg, akkor címerképnek tekintendő. Így páldául a kereszt, ha nem érintkezik a pajzs határvonalával, akkor már címerkép. Viszont ez a szabály sem állja meg mindig a helyét, mert mint látni fogjuk, egyes mesteralakok megrövidült formában is előfordulnak, üzen túlmenően pl. a lebegő pólya, a tornagallér, vagy a bizánci kerek érmék és lepények kimondottan a mesteralakok közé sorolódnak, és nem érintkeznek a pajzs széleivel, záróvonalaival. Mesteralakok Mesteralakok Bárczay szerint: „ a pajzsmezőnek részekre való osztása egy vagy több egyenes, vagy görbe vonal által” és ,,mindazon lapos testetlen képek, melyek geometriai határolások által keletkeznek”. Áldásy szerint: „geometriai határolások által keletkezett lapos, testetlen képek”. Amint e fejezet bevezetésében már rávilágítottam, ezek a meghatározások sem tökéletesek. Főleg a „lapos testetlen képek” meghatározás vitatható. Ugyanis a régebbi ábrázolási mód szerint pl. a cölöpöt árnyékolva rajzolták, festették. Árnyéka viszont csak egy testnek lehet. Árnyékolva a cölöp egy testet mutat. A korszerű új címerrajzokon ezért mellőzik a mesteralakok árnyékolását. Gondolom, jobban megközelítjük a valóságot, ha azt mondjuk, hogy a mesteralak a pajzs felületére festett, vagy helyezett, több vonal által elhatárolt geometriai formakép. 93
