Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - I. rész. A címertanról
Kivágás az úgynevezett .Jiedinghoven -féle” címerkönyvből. Jól megfigyelhető a korra jellemző kengyelsisak (Bügelhelm). A megnyújtott sisakelöt kengyelszerüen kikovácsolták, innen az elnevezés. A sisaktakaró is megjelenik a címeren az eredeti, gyakorlatilag alkalmazott formájában. és a sisak a lényeg. A sisakdíszek mind fantasztikusabbak lesznek, mai szemmel nevetséges túlzások, és érthetetlen, hogyan tudtak ilyen otromba „építményekkel” a fejükön mozogni, sőt még esetleg küzdeni is. A sisaktakaró eredetéről és gyakorlati alkalmazásáról már szóltunk. A Donaueschingen-i címerkönyvből való kivágáson láthatjuk, hogy valószínűleg a sisakdíszt huzatként is használták. Pl. ráhúzták a szarvra, vagy a sisakon levő szörnyet a sisaktakaró segítségével alakították ki, mely egyben a valószínűleg primitív felelrősítést is eltakarta. A lovagi birtok a szaporodó családot már nem tudta eltartani. A család fiatalabb tagjai kénytelenek voltak hivatalokat vállalni, vagy más fogalakozás után nézni, így a városokba költöztek, polgárokká váltak. A nemesi származás vezető helyet biztosított számukra, és ezt a társadalmi helyzetüket a magukkal hozott címerükkel igyekeztek igazolni. A címerhasználat megindult a városokban a polgárság körében is. A polgár, a „cívis” nem használt páncélzatot vagy pajzsot, és ezért a társadalmi rangállás jelzéseként a címerpajzsot helyettesítő pecsét, pecsétgyűrű jött divatba. A pecsét és a pecsétgyűrű alkalmazása rohamosan terjedt, mert mint az aláírást helyettesítő eszköz, kiválóan alkalmas volt a nagyszámú írástudatlan polgárság és nemesség részére. A pecsétek hitelesítő szerepének köszönhetjük, hogy a heraldika mint a történelem-tudomány fontos segédeszköze került előtérbe. A címerhasználat előtt is voltak az egyént jelző pecsétek és pecsétgyűrűk, de jogi tartalommal a címer, a heraldika alakította ki az egyén kifejezőjeként. A pecsét és pecsétgyűrű ekkor lett lényegében egyenértékű az aláírással. A pecsétgyűrű felmutatója személy szerint is képviselhette a gyűrű tulajdonosát. Először csak királyoknak, főnemeseknek, majd országoknak és tartományoknak voltak pecsétjeik. A XIII. szazadban a pecsét egyszerre olyan általános használati tárggyá vált, és annyira nélkülözhetetlen lett, 66
