Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)

Első könyv - I. rész. A címertanról

Érdekes, hogy a XI.-XII. sz.-i indiai fegyverek mennyire hasonlítanak az ugyanebben a korban használt magyar fegyverekhez. A sisakforma, a fokos és a szablya alakja majdnem egyező. Egyes nyugati szakértők az ősforrásra vezetik vissza ezt a feltűnő hasonlatosságot. Az ordaspusztai kovács-műveltségre. Onnan terjedt el a szélrózsa minden irányába.

Az íj talán a legrégibb vadász és harci „fegyver”. A magyar íj eredete a skytha — szittya időkbe nyúlik vissza.

Mi magyarok különlegesen büszkék vagyunk a több száz méterre hordó rövid íjainkra,, amely a honfogalalást követő két évszázadra biztosította harci fölényünket Európa területén.

Az íjról általában és a magyar íjról számtalan tanulmány és könyv jelent meg. A magyar íj készítési módját a leletek alapján elemezték és rekonstruálták. László Gyula nyomán idézem Cs. Sebestyén Károlyt: „egy ilyen íjnak elkészítése rengeteg türelmet, nagy szaktudást és rendkívüli ügyességet kívánt. Azonfelül még nagyon sok időbe is került az előállítása, mert a sokszor ismétlődő szárítási szünetek miatt (több rétegből készült) ot, sőt tíz évig is eltartott az elkészítése.”

.1 számtalanszor bemutatott íját ajzú szittya harcosa Kul - Uba-i fémvázáról. IV. sz.

Hasonló ijforma ábrázolása látható az Észak- Perzsiában (Luristánban) feltárt (1965-19 79) sírban talált bronz tál díszítésén. A régészek a lelet korát Kr. e. a VII. sz.-ra keltezik, és feltételezik skytha jellegét. (L. landen Berghe: turistán. 1983)

Magyar vitéz, Dürer Albert 1517-ben készített rajza után. Az íj már nagyobb mint a honfoglalóké. (Nemes-Nagy reprodukciója.)

52