Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - I. rész. A címertanról
Kizárólag különlegesen megmunkált és arannyal berakott páncélzatot és fegyvereket készített a milánói Negroli. Csak fejedelmeknek szállított. Velazquez híres lovasképén V. Károly császárt a Negroli által készített díszpáncéljában örökítette meg. Milánón kívül is működtek híres fegyverkovácsok Bresciában, Bolognában és Mantuovában. Német nyelvterületen a nagy kekedelmi utak mentén Innsbruckban, Landshutban, Nürnbergben és Passauban alakultak ki nagy és híres fegyverkovács műhelyek. Angliában a greenwichi volt a leghíresebb. Ez azonban nem akadályozta meg VIII. Henrik angol királyt, hogy híres páncélját az innsbrucki Konrad Seusenhofernél készíttesse el. Az augsburgi Lorenz Colman, aki később Helmschiedre változtatta nevét, volt a Habsburgok páncélkészítője és Miksa császár különös kegyeltje. Természetesen egész Európában voltak páncélkovácsok, sőt a fejedelmi udvarokban is működött egy-egy, de Milánót tekinthetjük a XII—XV. sz.-ban nagyüzemnek. Itt készültek a tornapáncélok mintaképei. Az itáliai fegyverkovács kéziipar vezető helyzetét a reneszánsz divat hatásának és a mozgalmas condottieri világnak köszönhette. Magáról a páncélzat készítéséről keveset tudunk. Műhelytitok volt. Bizonyos, hogy nagy munkát igényelt a lemezek kikovácsolása, és a régészek csak aprólékos munkával tudtak egy megközelítő képet összeállítani a munkafolyamatról. Nézzük meg először, hogy miből állt részleteiben a fegyverzet, amit a lovag közvetlenül magán viselt. Ne felejtsük el a költségek tekintetében, hogy saját fegyverzetén kívül legalább egy fegyverhordozót, vagy rangjának megfelelően esetleg többet is fel kellett fegyvereznie, továbbá lovát is megfelelő védőfelszereléssel, címeres lótakarókkal, nyereggel s egyéb szerszámzattal kellett ellátni. A címer kialakulásának idején a XIII. — XIII. sz.-ban a lovag fegyverzete aránylag egyszerű volt. Az ábrán bemutatott lovag Sir Simon de Felbrigg fegyverzete megfelel a XII. sz.-ban használt harci eszközöknek. Az idők folyamán a XIV. -XVI. sz.-ban a páncélos fegyverzet tovább fejlődött, díszítő járulékot kapott. Az elnevezések lényegében nem változtak. A páncélzat és fegyverzet egyes részeinek elnevezéseit magyarul, németül és angolul közlöm. Mint már jeleztem, a címerleírásokban nemegyszer olyan ábrák vagy kifejezések szerepelnek, amelyek a páncélzatból és annak megnevezett részeiből vezethetők le. Ember legyen a talpán, aki ezeket a régies kifejezéseket a mai szótárakban megtalálja, nem beszélve arról, hogy esetleg a mai szóhasználatban teljesen mást jelent mint régen. A ,,partizán” esetében látni fogjuk ezt, amely szó régen kétélű lándzsavéget jelentett. Ez a kis szójegyzet csak a leglényegesebb elnevezések felsorolására szorítkozik. Az angol elnevezésekből sok esetben felismerhető a normandiai francia kifejezés és eredet. 47 Augsburgi, nürnbergi és passaui páncél kovácsük jelzései.
