Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - I. rész. A címertanról
resztes hadjáratról visszatért lovag jobb híján meghúzhatta magát valamelyik lovagrend várában, ahol gondoskodtak róla. A lovagrendek pedig nem kalandorokból, hanem gyógyítással, ápolással és térítéssel foglalkozó lovagokból tevődtek össze. Mai kifejezéssel: szociális munkát végeztek. 1225 körül már kikristályosodott szabályok tömörítik együvé az új osztályt a lovagokat és a belőlük kialakult lovagrendet. Ennek az új osztálynak — a nemességgel karöltve - társadalmi helyzete szimbolizálására valamilyen új formát kellett találnia, és ezt a drága, fényes fegyverzetétől kölcsönözte. Megszületett a pajzson hordott címer, megszületett a szabályokba foglalt heraldika. A magasabb társadalmi rangra emelkedett harcos a lovagi rend tagja, a nemesekkel egy sorba került, és ennek jelzéseként pajzsán, fegyverzetén egyéni megkülönböztető jelzést viselt. Már a keresztes hadjáratok alkalmával elkezdődött a jelzések használata. A kezdetben inkább a hovátartozás, mint az egyén jelzéséül szolgált. 1188-ban Gisorsban megegyeztek a fejedelmek abban, hogy a kereszt jele a franciáknál piros, az angoloknál fehér és a flamanduknal zöld legyen. Ezek a jelzések azonban csapat-, nemzetiség-és nem egyéni vagy örökölhető jelzések voltak. Ezért a jeleket és címerféleségeket, amelyek szintén csak időleges jellegűek voltak, nem ismeri el a heraldika címerként. Könyvem anyagát természetesen a magyar heraldikai irodalom segítségével kezdtem gyűjteni. Bárczay (1897), - akinél jobb magyar heraldikai könyvet nem írtak nem nevezi meg, honnan veszi a két adatot. Magam megbízok Bárczay pontosságában, de egyébként sem volt módomban ezt a más szempontokból is érdekes két címer-előfordulást ellenőrizni. Bárczay könyvének megjelenése óta nyolvanhat év telt el, és a kutatás nem állt meg. Ezért megkísérelem az ezidöszerint ismert legrégibb címer-elölördulasokat a legújabb, elismert szakmunkák alapján (Galbreath-Jéquier-Neubecker 1978) oszszeállítani. Ezek a címerek Anjou Gottiriedét kivéve pecsétek formájában maradtak fenn. A dísz, a jelzés folyamatos átváltozásának és cíinerképpé való kialakulásának klaszszikus példája — amelyre Galbreath és Pastoureau is hivatkozott - a Szent Pál grófjainak, a Candavene családnak címere. A címerkép összekötött búzakéve, amely a korabeli vésnök keze nyomán elrajzolödott. A jobb megérthetőség kedvéért bemutatom a mai szemléletnek megfelelőbb rajzot. 35 Heraldikai szempontból az első hiteles címeradomány Anjou Gottfried címere, melyet apósától, I. Henrik angol királytól kapott lovaggá ütése alkalmából 1127-ben.
