Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Második könyv - II. rész. Függelék, beszélgetés az olvasóval
helyzet. Az első Habspurgok valószínűleg hasonló elgondolás alapján ugyancsak oroszlánt használtak címerképként, és csak később változtatták meg címerüket, és vették fel a sas címerképet. Megszületett tehát Henrik, az Oroszlán nyomán az ágaskodó heraldikai, brabanti oroszlán. Kíséreljük meg követni annak további útját. A Well birtokok, uisrint (elosztva a család különböző tutijai, rokonai ós hűbéresei között, egy egészet alkottak, melynek élén a szász-bajor herceg állt, akinek területi hatalma majd kétszer akkor volt, mint a császáré. Ez a birodalom nagyjából a következő volt: az akkori Szászország (megfelel a mai egész Északnyugat-Németországnak Dániáig), Lotharingia, mely magába foglalta Brabantot és Flandria egy részét, Thuringia, Bajorország és a mai Ausztria Észak-Olaszországgal egyetemben. Tehát nagyobb volt, mint a mai Nyugat- és Kelet-Németország! Az első említésre méltó kapcsolat az Agilolfingerek családjához tartozó „magyarbarát” Arnoulf bajor herceg. Arnoulf száműzetésbe kényszerült, és leányával, Judittal Zsolt (907—946) fejedelmünk udvarába menekült. Évekig élt ott, és Györffy szerint valószínűleg magyar segítséggel foglalta vissza trónját. Arnoulf leánya, Judit 955-től 966-ig Bajorország és Karinthia fejedelemnője, aki Taksony fejedelmünkkel (947—972) jó barátságban volt. Ezt a jó viszonyt fia, „civakodó” Henrik rontotta el. Judit férje, Henrik révén a német császári házzal és így a Welfekkel rokonságban és kapcsolatban volt. 1002-ben végérvényesen a Welfek birtokába jut a bajor hercegség és a hozzátartozó Karinthia (a mai Ausztria) területe kisebb megszakításokkal 1180-ig, tehát majd két évszázadon keresztül. Egynéhányat kiragadunk a Welf Henrik bonyolult családfájából, akik érdeklődésünkre számot tarthatnak. Eticho, a bajor Ammergau grófja (+910?) a honfoglalás korában. Szent Konrád, (934-975) Konstanz püspöke, a térítő. Welf IV. Bajor herceg (+1101), akitől kezdve számtalan Welf, hol mint bajor herceg, szász király, vagy német császár jelenik meg történelmünkben. Henrik, az Oroszlán (Heinrich der Löwe). A Welf családfán 63. szám alatt szerepel. Bajor- és Szászország hercege (1 129-1195) az egyik legjelentősebb Welf. Ő az, aki elsőnek használja a lovas pecsétjében az oroszlánt! Nézzük meg közelebbről ennek a Henrik, az Oroszlánnak vagy rövidebben Oroszlán Henriknek a pályafutását. 1138. Ili Lothar német császár halála után a trón várományosa Welf (Guelf) Henrik szász - bajor herceg, a császár veje. A trónra azonban a pápa támogatásával igényt tartott Hohenstaufen (Ghibelin) Konrád frank herceg is, akit a birodalmi hercegek IV. Konrád néven trónra emeltek. Ezzel megkezdődött a Guelfek és Ghibelinek majd egy évszázados hatalmi vetélkedése a német birodalomban. 1139. IV. Konrád ellenfele Henrik meghal, és hívei 10 éves fiát Oroszlán Henriket ismerik el fejedelmüknek. A harc Bajorország, Szászország és Brabant birtokáért váltakozó sikerrel folyik. A Welfek csatakiáltása Lotharingia és Flandria területén:,.Flandria oroszlán!” Ez a csatakiáltás szimbólummá válik, és a Welfek jelvénye lesz. Ezt veszik fel különböző formában címerükbe, és elterjed az egész Welf-házhoz tartozó területen az oroszlán szimbólum. 1152. Időközben Hohenstaufen „Barbarossa, rőtszakállú” Frigyes (1152—1190) kerül a császári trónra, aki erélyes kézzel uralkodik, és Oroszlán Henriket visszaszorítja a bajor és szász területre. Barbarossa Frigyes itáliai és keresztes hadjáratai folytán képtelen a birodalom belügyeivel is foglalkozni, és így a belharcok folytatódnak. 1156. Barbarossa Frigyes Ausztriából önálló fejedelemséget alakit a Babenberg hercegek uralma alatt (1139). A babenbergi ház 1156-ban kihal. Oroszlán Henrik visszanyeri Bajorországot. 348
