Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - I. rész. A címertanról
letett a hűbérség intézménye, amely Nyugat-Európa állami és politikai alapját képezte, úgyszólván a francia forradalomig. A vazallusnak hűbéresnek többek között ellenszolgáltatásként a hűbérurának az adományként kapott birtok jövedelméből saját költségén a saját maga páncélos lovasnak megfelelő fegyverzetről, háború esetén pedig a birtok nagyságának arányában fegyveres harcosokról kellett gondoskodnia. A vazallus - hűbéres ünnepélyes formák között esküvel kötelezte el magát a hűbérurának. Az eskü megszegése súlyos büntetést, vagyonfosztást, kiközösítést, sőt halálbúntetést is vonhatott maga után. A vétkes ugyanis nem csak hűbérurával, hanem mint eskúszegő, az Egyházzal is szembe kerúlt. Béke idején a hűbérúr, ha a helyzet úgy kívánta, tekintélyének és hatalmának hangsúlyozására, páncélos vazallusainak kíséretében jelent meg. A vazallus a hűbérúr fegyveres kíséretének a tagja lett, és mint ilyennek szabad bejárása volt hűbérura udvarába. Elképzelhető, hogy ez a fegyveres kisbirtokos szívesebben lebzselt hasonló társaságban a hűbérúr kastélyában, vagy a korúi, mint dolgozó parasztjai között. Ez a dologtalan társaság kockázassál, ivással, verekedéssel és mind azzal, ami a léhasággal együtt jár, töltötte el az idejét. Foglalkoztatni, és ugyanakkor megfékezni is kellett ezeket a hűbéreseket, akiknek ruházata, fegyverzete külsőleg már hasonló volt a nemeshez, a főúrhoz. Szabályokra, törvényekre volt szükség és célkitűzésekre, amelyek érdekében béke idején is munkálkodni lehet. Ezekből az új elgondolásokból kiindulva és azokat összefoglalva jött létre a lovagi eszmény. 2.' A lovag felövezése karddal és a sarkantyú felkötése. Egykorú rajz nyomán. 33
