Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)

Második könyv - II. rész. Függelék, beszélgetés az olvasóval

Nevetséges és alaptalan az ilyen általánosítás, de egyben jellemző is, mert ahogy erről a későbbiekben meggyőződtem, ehhez hasonló tévhitek eléggé elterjedtek. Megvallom bosszantott is. Nem volt más hátra, mint utánanézni, igaz-e ez az állítás. Rövidesen rá kellett jönnöm arra a felismerésre, hogy az oroszlán és a sas szerepe a címerekben sokkal jelentősebb, mint azt gondolnánk. Ez a két jelkép a heraldika kialakulásának a korai korszakában vezérvonalként követhető. E két állatképpel széleskörű irodalom foglalkozik, és nemcsak heraldikai, hanem politikai szerepük is fontos. Aki szélesebb alapokon kíván a heraldikával foglalkozni, annak ismernie kell ezt a kérdést. Lassan megértettem, hogy miért osztják fel Európát a heraldikai térképeken sasos és oroszlános területekre. Ez a kérdés a korai középkorba nyúlik vissza, és Nagy Károly birodalmának felosztásával függ össze, mint a későbbiekben még látni fogjuk.

Sajnos a magyar heraldikai irodalom ezzel a két királyi szimbólummal csak részletkérdésként foglalkozik bizonyos címerekkel kapcsolatban vagy csak stílustörténeti vonatkozásban. összefoglaló munkát nem találtam, az itt-ott megjelent, igen nehezen hozzáférhető tanulmányok útvesztőjében kellett keresgélni, amelyek a végén külföldi forrásokra utalnak. Egyszerűbb volt tehát mindjárt ezeknél a forrásoknál elkezdeni.

Végül is arra a megállapításra jutottam, hogy oroszlánt túlnyomóan azokban az országokban használták címerállatként, ahol a XI-XII. sz.-ban élő oroszlánt sohasem láttak, tehát csak átvették a szimbólumot. Erről tanúskodnak a korabeli kezdetleges ábrázolások.

A magyar oroszlán-vonatkozások kutatása ismét előtérbe került. Szeretném - tovább beszélgetve olvasóimmal — a figyelmet felhívni a kibővült kutatási területre, mert az oroszlán és a sas mint címerkép nem kizárólagos heraldikai, történelmi vagy magyar probléma. Magyar szempontból tekintve szükséges ismernünk a kérdés szélesebb európai hátterét, nehogy téves következtetésekre, megállapításokra jussunk.

A világon szétszórtan élő magyarság körében igen sok lelkes érdeklődő, amatőr kutató van, akik kapcsolatok és kútforrások hiányában nem tudnak eléggé hozzáférni az anyaghoz. ,,Ne felejtsük el, hogy a műkedvelő kutatóknak igen sok lényeges felfedezést köszönhetünk'. (Sabatini Moscati.)

Az oroszlán és a sas heraldikai vonatkozásai után kutatva rövidesen egy könyvre való anyag gyűlt össze. Megkíséreltem ebből az anyagból a lényegeset kiválogatni. Elkerülhetetlen az anyag összefüggő voltát tekintve, hogy ne essek ismétlésekbe, ugyanis hivatkoznom keli a már elmondottakra és a kapcsolatokra.

A történelmi háttér ismerete nélkül sok esetben érthetetlen a fejtegetés, és ezért „jegyzet” formájában röviden erre is kitérek.

Ne tévesszék meg az olvasót a címerkönyvekben található szebbnél szebb reprodukciók. A XIV. századot megelőzően alig maradt fenn eredetiben címer. Kezdetleges rajzok, tördelt, alig kivehető pecsétek, leírások alapján kitűnő művészek keze alatt újjászülettek, és minden korban a kor stílusának megfelelően átrajzolták a címerket. A heroldok aligha láttak egy élő oroszlánt, egyik a másikról rajzolta le. Talán azt sem tudták, hogy a hím oroszlánnak sörénye vanl?

Egy gyűjtemény megtekintése alkalmával ütött, kopott oroszlánbőrre akadtam. Az aláírás többek között utalt arra, hogy hím oroszlánról van szó, de a sörénynek híre se hamva sem volt. ilyen rosszul konzerválták volna ezt a bőrt? Érdeklődésemre a teremőr közölte, hogy pár évvel ezelőtt még megvolt a sörény, de a látogatók kiráncigálnak egy-egy szőrszálat, mert állítólag szerencsét hoz! Mi lehetett a sorsa a sokkal babonásabb középkorban egy oroszlánbőrnek?

327