Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Második könyv - II. rész. Függelék, beszélgetés az olvasóval
A gazdagabb réteg beházasodott a nemesi családokba, és nem egy közülük lovagi, nemesi címet, rangot kapott. Ezeket a megkeresztelkedett zsidókat „marranos’-oknak nevezték. A szó eredeti értelme ugyan elkopott, de eredetileg disznó, tisztátalan, és ezért irodalmilag ,,anoesiem” elnevezést használják az okiratokban. 1535-ben III. János (Joao 1521-1557) úgy látszik megunta ezt a látszat-katolicizmust, és elrendelte, hogy az új keresztények megkülönböztető jelzést kötelesek viselni. Sebestyén (Sebastiao 1557-1578) uralkodásakor a zsidók helyzete újból javult, ugyanis, aki a hadseregbe jelentkezett, az mentesült a megkülönböztetés alól. A zsidók tömegesen jelentkeztek a hadseregbe, és a katonai szolgálat újabb nemesítéseket eredményezett. Végülís Henrik (Henrique 1578-1580) rövid uralkodása nyomán a portugál trón a spanyol királyságra szállt, és ezzel együtt bevonult az inkvizíció Portugáliába. A zsidók kénytelenek voltak tömegesen menekülni, és egy részük a spanyolokkal háborúban álló hollandokhoz menekült. A szenteltvízre a református Hollandiában nem lévén szükség, nyíltan visszatértek a zsidó hitre, amelyet tulajdonképpen el sem hagytak, de a címerhasználatot megtartották. A portugál-zsidók büszkeségükben nem voltak hajlandók elvegyülni a zsidóság más elemeivel. Külön lútközségeket alapítottak, az úgynevezett zsidó „sefardiem” közösségeket, melyeknek külön temetőik is voltak. (Sefard zsidók.) A portugál-zsidó marranusok vagyonukkal a világszínpad kulisszái mögött igen nagy befolyással rendelkeztek az utolsó időkig. Tény, hogy címereik nemesi címerek, „fejedelmi adományként” kapták. Olyan törvényt nem találtam, amely a címerjogot valamely valláshoz kötné, tehát zsidó létükre is jogosan használhatták. Ezek a portugál-zsidó, kereszénnyé nemesített és újból zsidóvá lett családok úgyszólván már kihaltak, így érdektelen a kérdést feszegetni. Maga a tény heraldikai és kultúrtörténeti érdekesség. Magyarországon ebből a korból csak Fortunátus Imre megtéréséről és nemesítéséről tudunk, hogy volt-e címere, nem tudom. (Fortunátus II. Ulászló kincstárnoka volt 1520-ban.) Zsidó polgárcímerek egész Európában ismertek a heraldika legkorábbi időszakából, így Magyarországon is. Pl. Tompos Ernő neves soproni heraldikus tesz említést mint nagy ritkaságról Kophel ve]Q,Nacham 1465-ből származó címeres pecsétjéről. A XIX. sz.-ban igen sok zsidó családot nemesítettek Magyarországon és Európa-szerte. V. tábla 1. Steenkamp holland heraldikus író elrettentő példaként összeállította:,,hogy nem szabad címert készíteni”! A nagyjából empire stílusban készült címerszerűségen semmi sem helyes: Nincsen pajzs formában. Az oroszlán színe kék, a címer alap piros. Színre szín nem kerülhet. A koronán egy ággal több van. A sisak a korona felett van. A sisakdísz a szabadon lebegő sisakkorszorún van (a sisakon kellene, hogy nyugodjék.) A sisakdísz szembe néző, holott a sisak oldalnézetben van. A sisakon lévő korona gyerekes papírkorona. A címeren (ha nem a pajzsban van az egyik) két korona nem szerepelhet. Virágdíszítés, a jelmondat helye teljesen stílustalan. Ilyen címert tehát ne készítsünk! 2 -3. Minden heraldikus hangsúlyozza, hogy tartózkodjunk a divatos jelzésektől. A címer mindig kissé régies formában jelenjék meg. A technika vívmányai nem illenek a címerbe. 315
