Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)

Második könyv - II. rész. Függelék, beszélgetés az olvasóval

4. A norfolki herceg a The Heraldry Society elnökének és

5. Moncton of Brenchley viscount a londoni heraldikai kongresszus elnökének modernül stilizált cimerképei. Jótékony célra készült, az emléklapokon nem tartották kívánatosnak eredeti címereiket szerepeltetni. Ez esetben éppen az volt a cél, hogy címerük csak jelképesen szerepeljen, illetőleg jöjjön forgalomba. Ezek címerrajzok, de nem címerek. (Art designé. C. Humphery-Smith — J. Bainbridge.)

IV. tábla

Lehet címereket a kornak megfelelőbb, érthetőbb formában is ábrázolni anélkül, hogy heraldikai ismérveiket megcsonkítanánk. Egy csokorra való példát mutatunk be a finn városcímerekből. ízléses heraldikus megoldások és egyszerűségüknél fogva választékosak,elegánsak.

Hollandia egyike a leghaladóbb nyugati államoknak. Ennek ellenére tudatában vannak annak, és nem vesztik szem elől, hogy az ország összegtartó eleme a közös nyelv és történelem. A bemutatott négy címer 1975—78-ból való, és példa arra, hogy mennyire alkalmas a történelmi múlt megőrzésére.

A. Vijfherenlanden. Központosított közigazgatási terület. A név jelentése magyarul ,,öt úr földje”. A címerben az öt területrész régi címerei szerepelnek, hogy ne merüljenek a feledésbe.

B. DeEem. Több vízi grófságból (gáttal elzárt területek) alakult új egység. A címerben a A.-hoz hasonlóan, a volt területek jezéseit egyesítették.

C. Bloemendaal. „Virágvölgy”, várossá alakult község címere. Klasszikusan egy szál virág jelképezi a várost.

A holland polgárság igényt tart az őt megillető címerdíszként használt lombkoronára. De vannak kivételek is, amelyeket a címerhivatal kérésre teljesít.

D. Zaanstad néven több, lassan összenőtt várost egyesítettek Észak-Hollandiában. A címerben Észak-Hollandiát jelképezőbrabanti oroszlánok és címertartók a városok bálnavadász múltjára utaló cethalak szerepelnek. A város szocialista és kommunista elemei nem kívántak koronát a címerre. Viszont a talpazatot képező dekoráció a címer tartozékaként szerepel a címerleírásban. (Bizonyos fokig szokatlan újítás.) A régi városok, most már mint városrészek, címerükben változatlanul megtartották a koronát. Hasonló jelenséggel több helyen találkozunk.lgy pl. London minden városrészének külön címere van.

Évekkel ezelőtt nekem szegeztek egy kérdést, amire tájékozatlanságomban nem tudtam választ adni, és így e helyen igyekszem azt pótolni. Különlegességekről írva ugyanis meg kell említenünk még egy címertani érdekességet, melynek megértéséhez a történelmi hátteret is vázolnunk kell. Több ízben hangsúlyoztuk, hogy a címer az európai keresztény kultúra terméke. A történelmi igazság megköveteli, hogy megemlítsük, hogy voltak ,,zsidó-címerek” is.

Zsidó címerek alatt nem a liberalizmus korában a XIX.-XX. sz.-ban vásárolt,vagy közgazdasági érdemekért kapott címerekre gondolunk, hanem a XVI. sz.-beli nemesi címerekre.

A heraldikai könyvekben ugyan nem találtam nyomukra, de annál többre a portugáliai zsidó temetőkben. Mint heraldikai érdekesség nem hagyott nyugodni a kérdés, és ezért érdemesnek tartottam utánanézni, hogy kiket takar a fehér márványba vésett címeres sírkő.

A XVI. sz.-elején Spanyolországból 120 000 mór és zsidó menekült el. Abban a korban ez igen nagy szám. Nagy részük Portugáliába ment.

A portugál király, I. Emánuel (Manuel 1495—1521) azzal a feltétellel adott menedékjogot a zsidóknak, hogy megkeresztelkednek. A menekült zsidóság 2/3 része azonban csak formailag tett eleget a királyi rendeletnek. Gyakorlatilag a kényszerből katolizált zsidóság bár nem nyíltan, de továbbra is a Talmud szabályai és szellemében élt.

313