Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Második könyv - I. rész. A címerrel kapcsolatban…
A pecsét egyben magunk és családunk jele, és ha ez a jelzés címer formájában kifejezhető, kézenfekvő, hogy ezt a címeres pecsétet alkalmazzuk mint legközvetlenebb tulajdonunkat, mert ez egyben azt is kizárja, hogy más személy hasonlót használjon. A pecsét használata a címer elterjedését nagyban előmozdította. Az emberi találékonyság a pecsétet a legkülönbözőbb formákban és a legkülönbözőbb anyagokból állította elő. Leggyakoribb formája a pecsétgyűrű. A pecsétet és pecsétgyűrűt a legősibb kor óta használják. Az első ismert pecsét kéfejű sast ábrázolás a hétiták használták 3500 évvel ezelőtt. Az ókor valamennyi népe, bezárólag a romaiakig, ismerte és használta a pecsétet és pecsétgyűrűt, sokan ezért a címer ősét látják benne. A pecsét lehet egyben felségjel is. Országok pecsétjét külön személy, a pecsétőr őrizte, és ez a tisztség a legmagasabb rangok közé tartozott. Ezek a nagy formájú, néha súlyos pecsétek történelmünk fennmaradt tanút.Személyi használatra kisebb formájú pecsétre volt szükség, és ennek a célnak a legmegfelelőbb volt a pecsétgyűrű, amelyet nemcsak, hogy mindenkor mindenki magánál hordhatott, hanem egyben a személy igazolására is szolgált. Ezen túlmenően a pecsétgyűrű, valakit személyében is helyettesíthetett. Történelmünkben előforduló jelenség, hogy a király szóbeli üzenetét a királyi gyűrű felmutatásával hitelesítették. A pecsétekkel foglalkozó tudomány neve sigillográfia; vagy más elnevezéssel jelezve sphragistika. A pecsét, bár címert ábrázolhat, nem címer, mert ellentétben a címer egy síkban történő ábrázolásával, homorú vagy domború relief, és az ábrázolandó jelnek mindenkor a tükörképé. A pecsétek, a pecsétnyomók különböző formája, a pecsétek előfordulási és alkalmazási módja, az okiraton szereplő pecsét jelentősége, rangsora és a pecsét anyaga stb. mind a sigillográfia tárgykörébe tartoznak. Akiket érdekel, majd minden nyelven megfelelő irodalomra találnak. Régi pecsétnyomók és pecsétgyűjtemények a legtöbb múzeumban találhatók. Nem egy pecsét becses történelmi ritkaság. Pecsétgyűrűnket, ha lehetséges, címerünkkel ékesítsük. Pecsétgyűrű készítésénél ügyelnünk kell, hogy címerünk megfelelően leegyszerűsített rajz alapján legyen véshető. Ezzel biztosíthatjuk a lenyomat tisztaságát. Túlrajzolt, túlvésett pecsét könnyen beragad, és nem kifejező. Gyakorlott vésnök ezt tudja, és ennek megfelelően formálja a vésést.Csak képzett vésnökkel dolgoztassunk, főleg ha féldrágakőbe vésetünk (köves gyűrű!). Újabban géppel is vésnek, de ezeknek a lenyomata nem olyan szép és kifejező, mint a jó kézimunkáé. A női és férfi címer különbségeiről megfelelő helyen már szóltunk. Ez a szabály a pecsétgyűrűk esetében is érvényes; ugyanis a női címert sisak és címerdíszek nélkül ábrázoljuk, kissé megnyujtott, szögeire állított négyszögben. (Ruta pajzs.) Pecsétként a címerpajzs magában, minden dísz nélkül éppen olyan kifejező, mint a legdíszesebb rajzu címer. Pecsétgyűrű esetében is a hangsúly a címerpajzson van. A pecséteket ma is használják aközületek, közjegyzők stb., de magánszemélyek részéről haszna^ág^rd .jobban divatját múlta, melynek oka az is, hogy a pecsétek vésése igen költs£ges5^fiMÄsttesithetö. olcsó gumibélyegzővel. A pecsétgyűrű viszont a legegyénibb ékszerLáÍfcfcgv^|i3. él, és használatos. A magyarországi közületi pecsétek irodalma igen sovány. Jó példaként említem Horváth Zoltán ,,A soproni megyék címeres, rajzos pecsétéi” című tanulmányát, amely a „Jobbágyvilág alkonya Sopron megyében” című könyvében jelent meg az Akadémia Kiadó gondozásában Budapesten 1976-ban. 293
