Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)

Második könyv - I. rész. A címerrel kapcsolatban…

E szükségszerűségből fakadó felismerés nagyon régi. Az első, formáját tekintve zászlónak tartott iráni lelet ötezer éves, és pontosan megfelel a ma is használt megoldásoknak. Fém nyél, rajta, a tetején sasmadár úgy, mint a francia császárság (XIX. sz.) zászlórúdjain. A zászlólap szintén fémből van, és rajta kidomborítva a nap és az oroszlán képe. Hogy ez a fém zászlólap mozgott-e a nyélen, nem tudtam megállapítani. Viszont teljesen hasonlók a viking, fémből készült hajózászlók, amelyek egyben széljelzőül is szolgáltak, tehát szélirányban mozogtak. A viking fémzászlót négy lábon álló oroszlán díszítette.

A nehéz fémzászlók lépegető ember kezében tartva, vagy a hajóra erősítve megfeleltek a célnak, de a zászlónyél végére eső súlypontjuknál fogva lovas számára alkalmatlan volt. Olyan megoldásra is következtethetünk, hogy a lándzsa végére zászlóként a zászló szélességének megfelelő, de csak 10-20 cm hosszú, merev fémlapot erősítettek. Hogy a zászló feltűnő lebegő alakja megmaradjon, a lándzsa végére szalagokat, régebben állatfarkokat függesztettek.. (Megközelítő. pL Z. HL láb la, 7. ábra.).

(A zászló szélességét a zászlórúd irányának megfelelően, tehát függőleges irányba mérjük, viszont a hossza a lebegés irányába vízszintes kiterjedésével egyenlő.)

E szükséges kitérés után térjünk vissza „ Zászlók I. ” táblához.

Gyalog zászlók. Z l./l, la, 2, 3 és 4. ábrák.

A zászló a jelzésből, a totemjeiből alakult ki. Legegyszerűbb formája a lándzsavégre tűzött (1.) idol, pl. sasfej vagy egyéb jel (la.), mint az ó-egyiptomi tartomány jelzése. Ilyen jelekből alakult ki a római vexillium (2.), a zászló. A középkori ábrázolásokon megjelenik a vexilliurnnál aüg nagyobb, a merőleges zászlórúdra vízszintesen felerősített rudacskára rögzített félmerev, a kereszténység szimbolikájával ellátott zászlóforma (3.). Ezt követik a nagyalakú, nagysúlyú templomi vagy egyéb rangot, hatalmat kifejező zászlók (4.), amelyeket az egyensúlyozás megkönnyítése végett zsinórral vagy lánccal erősítettek a zászlórúdhoz.

Lovas zászlók

A lovas nomád nép kezdetben minden bizonnyal totem jeleket hordott. A kiindulási pont ugyanaz, mint a gyalognépeknél, a lándzsa végére tűzött totemállat feje (Z L/l.), bőre, farka vagy maga az egész állatbőr. Leggyakoribb a lófarok, mert az feltűnő, és lobog.

AZ. I./5. ábra kivágás Bóna I. könyvéből. A sematikus rajz ,,a belső-ázsiai páncélos kopjás lovas” zászlaját mutatja az avarokkal kapcsolatban, tehát a VI.-IX. sz.-nak megfelelő ábrázolás.

A totemjelekről az állatszimbólumokkal kapcsolatban már szóltunk, talán még hozzáfűzhetjük azt, hogy bizonyos ritka állatfajták a rangra is utaltak. A párducbőr vezéri jel, az oroszlán a király, az uralkodó jelképe.

A sokat emlegetett bayeux-i faliszőnyeg nemcsak a heraldikusok kiapadhatatlan vitaforrá- - sa, hanem a bannisztikusok egyik fontos tárgyi bizonyítéka is. A Z. I./6. számú rajz az egyik hercegi vezér,Wesex zászlóját mutatja. Az állat feje mintegy a póznán van, a zászlónyélhez van erősítve, vagy azzal van-átszúiva, és az állai bőre kifeszített. Alatta nyíl vagy dárdanyél látszik. Kerestem ennek a rendeltetését, talán ez volt a képen nem látható zsinórzattal a zászlójgSlijjMhez erősítve? Természetesen a korabeli rajzok nem örökítették meg az apró részleíflguMhi-rendelkezésre álló képanyag legtöbbje századokkal később készült. A bayeux-i faSfeégfjelertfősége éppen abban van, hogy úgyszólván kortársak készítették. Sem a gondos apácák, sem a rajzolók nem gondoltak arra, hogy majd ezer év múlva kiváncsi emberek azon törik a fejüket, hogy miképpen feszítettek ki zászlóként állabőröket.

Megkíséreltem tehát a rendelkezésemre álló rajzok nyomán rekonstruálni, hogyan, miképpen lehetett összeállítva-az állatbőr-zászló. Milyen mértékben deformálódott •az-állatbőr-272