Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - III. rész. Magyar címerek, felségjelek
A címernek nincsen pajzstartója. Díszítő elemként két leveles ág, cserfa és babér képezi a hátteret. A korona,mint látható,aránytalanul nagy a pajzshoz képest, sőt azzal egyenlő szélességű. Hasonló címer szerepel az első Magyar felelős kormány 1948-ban kiadott pénzem, melynek aláírója, mint pénzügyminiszter, Kossuth Lajos volt, és innen elnevezése: a „Kossuth bankó”. A szabadságharc szülte a barokkos címerpajzsba foglalt országcímert,az úgynevezett Kossuth címert,amelyet bár 1849 után tilos volt használni, mint a szabad magyarság jelképe napjainkig fennmaradt. Maradt tehát a címer minden lényeges változtatás nélkül úgy, mint 1848—49 előtt volt a kiegyezésig, 1867-ig, amikor rendeletileg újra szabályozni kellett a Magyar Állam címerét. Heraldikusaink ismételten keserű említést tesznek a Szent Korona és a címerpajzsunk aránytalansága miatt, amely először és a legszembetűnőbben az előző címerképen látható. (Úrbéri rendelet). Nem tudom elképzelni, hogy a bécsi kancellária gyakorlott címerrajzolói ilyen durva hibát követtek volna el. A kezeik alól kikerült felségcímereken a koronát, legyen az osztrák vagy cseh, helyes vagy legalább is helyesebb arányban rajzolták, helyezték a címerpajzs fölé. A Szent Korona mítoszáról elég tanulmány jelent meg a legutóbbi időkig, e helyen nem kell ezzel foglalkoznunk. A Szent Korona mitikus felfogásából fakad az a hiedelem, hogy nem a személy, hanem a Szent Korona uralkodik, illetőleg a személy, ha a Szent Korona illette fejét,a korona védelme alatt a korona nevében a végrehajtó hatalom képviselője. A fő hatalmi jelvény nem a címer, hanem a korona! Az országot és részeit jelképező címer az őt beborító korona védelme alatt a korona nevében lesz kormányozva,a korona pedig maga a császár—király. Feltételezhető tehát, hogy a címer egész szélességére kiterjedő és méretű korona rajzolója valami sugalmazott elképzelésből indult ki, és ez a tradíció folytatódott, az eredeti elképzelést már elfelejtve,a továbbiakban. A magyar történelem 1825-től 1867-ig terjedő idejét Magyarország újjászületésének,a reform korszaknak nevezik. Ez a korszak öleli fel a dicső szabadságharcot és a dicstelen Bach korszaknak illetett abszolutizmust. Tény az, hogy 1825-től az ausztriai kétfejű sasos címer keretében magyar állam-címer szerepel, úgyszólván önálló magyar címert nem használnak, Ausztria - Magyarország ,közös” intézményéről beszélünk. E helyen heraldikáról beszélünk, és ismét kitűnik, hogy a heraldika milyen mértékben kapcsolódik a történelemhez, és segítségével bepillantást nyerhetünk az események hátterében meghúzódó kérdésekre. Kevesen vagyunk, akik még emlékszünk arra, hogy mi is volt a K. und K. (Kaiser und Königliche). Aki csak a nagyszüleiig is kutat a családi okmányok között — ha ugyan azok fennmaradtak -»ismernie kell ennek az elnevezésnek eredetét. A szabadságharc bukása után az ausztriai kétfejű sas jelképezte az elnyomást, a nemzet megalázottságát, és a oírnerkép gyűlöletessé vált. Ennek megértéséhez tudnunk kell, hogy nemcsak a felség-jelvényeken, tehát korabeli címereken, a pénzünkön, a közös bakaruha gom£p§j*^P‘-az uralkodó képelem a kétfejű sas, hanem minden hivatalos ténykedéshez, ilieté£j^Cf®ként -csak a kétfejű sas képével ellátott okmány-papírt volt szabad használni, amel^ftiyjelelő illeték lerovását is nyugtázta. így tehát a gyűlöletes kétfejű sas ránehezedett népünk minden tevékenységére. Ugyanis a magyar alkotmányt a császári ház 1849-ben egyoldalúan felfüggesztette, és Magyarországot feldarabolta különálló ausztriai császári, korona-tartományokra. Ennek következtében egész nagy Magyarország területén az ausztriai császári osztrák jog lépett érvénybe, ezzel együtt az osztrák illetékrendszer is-, amely tartó--220
