Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - III. rész. Magyar címerek, felségjelek
sisakdísz ábrázolása „szállt le” a címerpajzsba címerképként. Tudunk olyan esetekrők is, mikor az ősi címerkép eltűnik, és helyet ad az új divatos sisakdísznek. A sisakdísz francia elnevezése „cimier”. Ez a kifejezés és meghatározás a sisakdísszel együtt szintén „leszállt” a címerpajzsba, sőt az egész címerre alkalmazták, innen ered a címer szavunk. Feltételehetően az első sisakdísz magáé a királyé volt, a királyt nem előzhette meg senki. A közelmúltban a várgesztesi ásatások alkalmával többek között előkerült egy igen jó állapotban lévő kályhacsempe. A leletet az Anjou-korba keltezik. A csempén lévő címerképen úgy a sisakdísz, mint a címerkép a magyar királyok uralkodói jelképét a kettős keresztet ábrázolják. Feltételezheztő, hogy Károly Róbert uralkodása kezdetén még ezt, a királyi hatalomjelképét használta egészen addig, ameddig hatalma megszilárdult. Az Anjouk közül a kettős keresztet csak Mária királyné használta (13-82— 1387) előszeretettel pl. nagy gyűrűjén^ de rövid és zaklatott uralkodása, alatt aligha yolt ideje ilyen építészeti részletkérdésekkel foglalkoznia, ezért Károly Róbert-nak kell a csempén lévő címerképet tulajdonítanunk. Ez a királyi hatalmat és államot jelképező kettős kereszt felette állt a lovagi tornák porának, ezért Károly Róbertnak is akor divatjának megfelelő sisadíszről kellett gondoskodnia. _______ A várgesztesi ásatások alkalmával előkerült kályhacsempe (21x41,5 cm) az Anjouk címerével. A sisakdísz és a címerkép azonos az Árpádok királyi hatalmát kifejező kettős —kereszttel. Károly Róbert sisakdísze: toliernyőben struccmadár feje, szájában egy' vaspatkóval. Ez az eredetileg talán csak a lovagi tornák céljaira készült sisakdísz állandósul, megjelenik a pénzeken, adományozott címereken. A zürichi címertekercs (1340) szemléltetően mutatja be a sisakdíszt és a király címerét, tehát határainkon túl is így lett ismeretes Ennek a különleges és egyedülálló sisakdísznek magyarázata az a hiedelem, hogy a struccmadár még a vasat is megemészti, átvitt értelemben: a koronás királyi strucc a lovagokat jelképező vaspatkót elnyeli, megsemmisíti. A hagyomány szerint Jugurtha (Kr.e. 160- 104) Numidia királya a strucc madáron lovagló és a sivatagi homokban gyorsabban mozgó katonáival legyőzte a római páncélzatú nehéz lovasságot, ugyanis a lovak félnek a strucctól, és megvadultak. Lovasaikat - a kengyel még nem volt ismeretes - levetették. Ez a hagyomány több változatban tovább élt, még olyan országokban is, ahol strucc sohasem fordult elő (Pl. Arthur legenda). A lovas, később a lovag ellenfele a győztes strucc mint jelkép, a vesztesé a vaspatkó. Így alakult ki az a népies hit, hogy a strucc még a vasat is megemészti. Törtérréweink arra következtetnek, hogy Károly Róbert a rozgonyi győzelme után, amikor a királyi lovasság a polgári gyaloghad segítségével legyőzte az Abák által vezetett lovagi felkelést, vette fel ezt a szimbolikus sisakdíszt. Valószínűleg Luxemburgi Beatrixel kötött házassága (1318) megünneplésére tartott lovagi tornán használta először a király az új sisakdíszt, amely általánosan - külföldön is - ismertté vált, sőt pénzein is megjelenik. 200
