Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)

Első könyv - III. rész. Magyar címerek, felségjelek

IV. Béla pecséttöredéke 1247-évi oklevélen. Mint a töredékből is kivehető, lovas pecsét volt. A későbbi V. Istvánnak, még mint ifjabb ki­rályi pecsétje 1257-ből. Árpádházi Erzsébet címere a svájci Töss vá­ros címerében. Az. Árpádok címere fel-feL bukkan különböző változatokban a környező területeken, sőt távolabb is. (Pl. az osztrák-tiroii kastélyokban.) IIITEmfig leánya Erzsébet (az utolsó Árpád ivadék!) címere fellelhető a svájci Töss vá­roska efFTWtfsS&’ett. Erzsébet 28 évet töltött a tössi kolostorban, mintegy száműzve mostoha­anyja áltafr*f336-ban halt meg. A kolostort az Árpádok bőségesen ellátták javadalmakkal. Valószínű, hogy a városka, hajdan falu a kolostorhoz tartozott. (Erzsébet nem tévesztendő össze az ugyancsak Árpádházi Szent Erzsébettel, aki 1231-ben hunyt el Thüringiában.) Ugyancsak Svájcban Königsfelden címere megegyezik az Árpádok címerével (vörös ala­pon fehér apostoli kereszt zöld dombra-állítva): Ebben a helységben valaha az Árpádok által­­alapított kolostor állt, és itt élt Ágnes magyar királyné (1364 körül). 197 V. István ifjabb király lovas pecsétje.

Next

/
Thumbnails
Contents