Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - III. rész. Magyar címerek, felségjelek
a címerkövetelésről kiderült, hogy hamisítvány. Bárczay szerint „kellett, hogy> alapja legy'en a hamisítványnak.” Egy hamisítvány sem lehet légből kapott elképzelés szüleménye. Királyainknál a kettős (apostolinak is nevezett) kereszt címerként való használata kisebb megszakításokkal állandósult. Kezdetben lebegve, majd későbbiekben dombszerű alapra hehelyezve ábrázolják. Ez utóbbi „magyar kereszt” (croix hongrois) néven ismeretes a nemzetközi heraldikában, és az Árpád-házzal való kapcsolatra mutat a régi múltból. így került pl. Elszász cúnerébe is a franci királyi házzal való kapcsolat révén, és lett a második világháborúban a francia ellenállás jelképe. A kettős kereszt mint a magyar királyok címerképe. majd mint országcímerünk egyik alkotóeleme történelmileg vitathatatlan.A történelmi tényéktől eltekintve mondák, elméletek is napvilágot láttak, de ezek tárg>'i bizonyítékok híján érdektelenek. Bonyolultabb kérdés Imre királyunk arany pecsétjének hátlapján (ellenpecsét) látható kilencszer vágott (sávozott-Árpádsávos) pajzs;amelyben a sávok között fentről lefelé3-3-2-1 elosztásban lépegető oroszlánok vannak ábrázolva. Míg kezdetben Európa-szerte csak a királyoknak voltak címereik, ez a címer az Árpád-ház és egyben az első családi címerünk is. A címerről szólva két szempontból kell azt vizsgálatunk tárgyává tenni. Az első a címer keletkezése, eredete, a második a címer mondanivalója, mit akar közölni, kifejezni. Mint jeleztük, az oroszlánok jelenléte a címeren foglalkoztatja a közvéleményt, és azt igyekeznek bizonygatni,hogy az Árpádok ősi címeképe az oroszlán volt. Tárgyi bizonyítékok híján ezt sem határozottan tagadni, sem állítani nem lehet. A magyar tudományos világ - mint továbbiakban látni fogjuk - határozottan állást foglalt ebben a kérdésben. Leszögezhetjük, hogy ahhoz nem fér kétség, hogy első királyi címereink oroszlánt ábrázoltak, akár mint hagyomány, akár mint díszítőelem. A díszítőelem a címer tartozéka, és örökölhető. Imre királyunk ebnere, mint azt kisebb változtatással utóda is használta, a vágásos oroszlános címer volt. Seyler neves külföldi heraldikus szerint is oroszlán volt az Árpádok címerképe, de hogy ezt mire alapozza, nem írja meg. Valószínűleg csak átvette valahonnan. A régi angol címertekercseken is a magyar király címerképeként oroszlánt ábrázolnak, de ennek sem ismerjük okát, eredetét. Mint Bertényi találóanme^egyzi:„Elképzelhetö, hogy egyszerűen az „akinek nincsen címere, oroszlánt visel" elv hatására rajzolt fantáziacímerről van szó. ” Bizonygatni, hogy a magyarok az oroszlánt mint felségjelet ismerték-e, szinte nevetséges. Ismerniük kellett abból az időből, amikor a perzsa birodalom szomszédságában éltek, ismerték a perzsák-kazárok államszervezetét, és abból átvettek motívumokat. így a perzsa-kazár császár-kán régen használt oroszlán felségjele sem lehetett ismeretlen számukra. A vadbőróket (pl. oroszlán) a magyarok éppen úgy, mint a normannok a Kaspi-tenger kikötőiben cserélték az arab kereskedőkkel, és ezúton került az északi normannokhoz, ahol ugyancsak a fejedelem-király megkülönböztető jelzésévé vált, és más nem használhatta. (Nem délről, hanem északról normannok útján került az oroszlán-jelkép a Brit szigetekre.) Mindez körülbelül a VI. sz. közepén zajlott le, és ettől kezdve útjuk az új hazába, a Kárpát-medencébe türkös-oroszlános népekkel való állandó érintkezés jegyében zajlott le. Aznruazlánt mint királyi felségjelet már Szent Istvánt követően is megismerhették. Orseolo PéterJdisályunk (1038-^1046) és a vele érkező számos velencei páncélos-harcos minden bizonnyaI-j«feésként hordta, használta Velence büszke felségjelét (még nem mint címert!). 828-ban hozták Velencébe Szent Márkus hamvait Alexandriából és választották védőszentjüknek. Pietro Orseolo Santo — királyunk valószínű őse,976-ban építi újjá a velencei bazilikát, és teszi meg a város jelképének Szent Márkus szárnyas oroszlánját. Feleslegesnek tartom ezt a kérdést tovább firtatni, mert hiszen a kérdés nem az, hogy ismerték-e a magyarok 189
