Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - I. rész. A címertanról
I. RÉSZ A CÍMERTANRÓL A címertan, heraldika meghatározása ,A címer tan vagy heraldika a címerekkel, azok szerkezetével, az azokra vonatkozó szokásokkal, szabályokkal foglalkozó tudomány” (Áldásy Antal megfogalmazásában. 1923.) A lényeget tömörebben, érthetőbben kifejezni nem lehet. A heraldika tehát nemcsak az a tudomány, amely a címerek keletkezésével, fejlődésével, jelentésével vagy alkalmazásával fogalakozik, hanem tárgykörébe tartozik egy címer helyes leírása (blasonnement, Blasonierung), a címer megfelelő művészi kivitele, rajza és jogi helyzete. Ennek megfelelően a heraldikához tartoznak a pecsétek, érmek, címeres fegyverek, díszablakok, festmények, sírkövek és az építészetben felhasznált egyéb díszítő elemek, amennyiben heraldikai vonatkozást tartalmaznak. A heraldika, címertan hétszázéves múltra visszatekintő tudomány. A címerkép a tájékozatlan szemlélő számára esetleg érthetetlen, mert bizonyos jelképekből és jelzésekből, formákból és ábrákból felépített képszerű közlésrendszer, amelynek megértéséhez megfelelő ismeretekre van szükségünk. Ezen ismeretek birtokában a képszerű közléseket idegen nyelv ismerete nélkül is megérjük, mert a jelzések nemzetköziek. Zolnay László kiváló régész „Kincses Magyarország” című könyvében így jellemzi a heraldikát (1977): ,A heraldika - csakúgy, mint az egy ház művészet jelképrendszere - szupranacionális jelkép és formakincsnyelvezet. A heraldika jelképei - a nemegyszer erényeket, tulajdonságokat, rangot közlő - állatok, növények, fegyverek, földi és égi testek a középkor nemzetközi kódjának egyértelmű elemei. S szólnak, csakúgy mint a zene, a biblia pauperum képei az írástudatlanhoz is. A latinitással, az egyházi zenével saz egyházmüvészettel együtt hozzátartoznak a középkor eszperantójához. Ide tartozik ugyanis az egyházművészet kegyes tolvajnyelve, az ikonográfia is. Mind a heraldika, mind az ikonográfia merev kánonokhoz igazodik. Hiszen a címerek éppen úgy ,,beszélnek”, mint a táblaképek! A középkor emberének szemében a heraldika egyértelmű törvényeinek hibás alkalmazása holmi etikai vagy esztétikai eretnekség, bűnnél is súlyosabb hiba.” A jelenlegi magyar irodaimra jellemző az idegen kifejezések fokozott használata. Uj nyelvezet a műveltek, a beavatottak számára. Az idézett iró találó megállapításának értékéből nem von le semmit, ha gyes idegen szavak magyar jelentését magyarázatként itt közöljul;,,Supranacionalis” = nemzetek fölötti, „kódjának = jelzésének, „pauper”= szegény, szegényes, e helyen a biblia egyszerűségére utalás, „latinitással” = latinul, latin nyelven, ,, eszperantó” = nemzetközinek szánt műnyelv az IVOU-as évekből, „ikonográfia” = vallási személyek ábrázolásának meghatározott szabályai, ,, kánon” = szabály, törvény, „etika” = erkölcstan, „esztétika” = művészet-elmélet. Zolnay megállapítása átfogó és találó jellemzés a heraldika és a középkori ember viszonyáról, egyben tükrözi azt a légkört és párhuzamos jelentégeket, amelyek keretében a heraldika kifejlődött. Ezen a szemléleten és jellemzésen keresztül érthetőbbé válik a heraldika szerepe és helye a történelemtudományban és a régészetben. Gérard de Nerval (1808—1855) pedig egyszerűen leszögezi, hogy: ,A történelemtudomány kulcsa a heraldika ismerete”! 16
