Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - II. rész. Címertani (heraldikai) ismeretek
utalunk, Ausztriai Császár”-rá napjainkig (1938) nem koronáztak meg senkit, így Ferenc Józsefet sem. Császári címét tehát császárrá koronázás nélkül viselte. A Vaskorona Rend utolsó ismert rendi jelvényén szereplő korona nem „osztrák”, hanem 11. Rudolf romai (német) császár (1552 — 1612) koronájának kicsinyített alakja. Ismereteink szerint a bécsi „Schatzkammer"-ben őrzik. Egy „Ausztriai Császár”-rá történő koronázást e koronával többször terveztek, így 1836-ban, 1849-ben és 1853-ban. Éppen közjogi nehézségek miatt megvalósítására sosem került sor. A 7. §-ban emlegetett ,.kétszeresen koronázott osztrák császári sas” kifejezés nem más, mint teljes közjogi absurdum, bár az a Vaskorona Rend jelvényén de facto megtalálható. Ugyanígy közjogi teljes absurdum a sasok felett „lebegő osztrák császári koronáról” beszélni, bár ugyancsak de facto, a Rendjelvényein ez. is megtalálható A Vaskorona Rend történeti-közjogi ismertetéséhez azért tértünk ki e helyen a szokottnál nagyobb részletességgel, hogy lássék: miként vált egy lombard eredetű Rend Habsburg- Renddé a Magyar Szent Korona Jogán. Ismertetett felfogásunk nem újkeletű. Néhai Katonai Mária Terézia Rend-i lovagunk nemes Petrichevich m. kir. honv. ezr. a „Vármagye” című lap 1938. okt. 1-i számában a következőket írja: ,, ... az ,,osztrák” elnevezés nem helytálló, mert ez nem vonatkozott, nem vonatkozhatott valamely egységes zárt és tényleg fennálló birodalomra, és megtévesztésül alkalamazták a ,,habsburgi” elnevezés helyett. Éppen ez volt az oka annak, hogy az összeomlás után (értsd: 1918, a Szerző), mikor ebben a kérdésben még kaotikus zűrzavar uralkodott, ezeket a rendeket Magyarországon mint egy feltételezett osztrák birodalom alapításait, törölték, lg}' történt a nagy tévedés, mert ennek a rendalapításnak (értsd: Vaskorona Rend, a Szerző) jogalapja - éppúgy, mint a Katonai Mária Terézia, és a Szent István Rendnek - a Magyar Királyság volt.” Bárczay 1897-ben kiadott könyvében az akkor megfelelő politikai irányzatnak (a magyar trónon még Habsburg ült!) megfelelően még azt állította, hogy (jelzett időpontban) magyar Rend nem létezett. A tekintetben viszont, hogy a szóbanforgó Rendeket (Katonai Mária Terézia Rend, Magyar Királyi Szent István Rend, Vaskorona Rend) a Hazánk trónján ülő Habsburgok 1918-ig fennálló dualizmusunk értelmében magyar honos állampolgároknak éppúgy adományozták, mint nem magyar honosaknak, igazat kell adnunk. Visszatérve a Vaskorona Rendre itt kell még közölnünk, hogy annak adományozása, különösen az I. világháború idején a hadidíszítménnyel, meglehetősen sok magyar érintett. De Sgardelü Cézár ny. áll. alezredes szakértő becslései szerint (pontos adatok megsemmisúltek) az egykori Ausztria-Magyarországon összsen 40 esetben I. o. Vaskorona Rendet 340 esetben II. o. Vaskorona Rendet 6200 esetben III. o. Vaskorona Rendet adományoztak. A Vaskorona Rend II. o.-ának másodszori adományozása összesen 10 esetben történt. ViszonTlRKftnmaradt hivatalos és pontos adatok azt bizonyítják, hogy az I. világháborúban a M. Ká==<M6övédség tisztjeinek (legénységének, altiszteknek ez a Rend sem volt adományozható) törrtnt adományozás, ezáltal a Rendben 6 lovagot a Vaskorona Rend I. o.-val, 65 lovagot a Vaskorona Rend II. o.-val, 1163 lovagot a Vaskorona Rend III. o.-val vettek fel. A Vaskorona Rend III. o.-val 2 honvédtisztet tüntettek ki kétszeresen. Ha-mindehhez figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az u.n. cs. és kir. (K.u.K.) - értst: közös - hadseregben 160
