Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - II. rész. Címertani (heraldikai) ismeretek
Az eredetileg egyszerű színes szövetdarab a használat, esetleg a harc, küzdelem folyamán megtépődött, rojtos lett. így a címertulajdonos harckészségének kifejezésére divatba jött a behasított, stilizált ábrázolása. A XVI. századtól kezdődően a címertakarót levélszerű formában ábrázolják. A bonyolult, de művészi megoldásokban már alig ismerhető fel az eredeti sisaktakaró, inkább köpenynek hat. Dürer Albert híres címerrajzai képzőművészeti remekek, de heraldikai szempontból több egyszerűségre törekszünk. Újabban a sisaktakarót már nem is a sisak tetejéről kiindulva ábrázolják, hanem a sisak mogul vagy a sisak alól bukkan elő. A sisakot helytelenül ráhaelyezik, valószínűleg nem tudva ennek a szövetdarabnak eredeti rendeltetését, holott a helyes megnevezés: „sisaktakaró” világosan utal erre. A szabály az, hogy a címertakarónak alaklamazkodnia kell a címer stílusához, és a pajzs kétharmad részéig terjedhet. A címertakaró-színer megegyeznek a'pajzs-szmeivelrRendszerint két'színnef ábrázolják • abból az elképzelésből kiindulva, hogy a szövetnek a látható hátsó oldala bélelt, és más színű mint maga a takaró. A sisaktakarót ábrázolják színes szalagok formájában is, és a XVI. sz.-tól kezdve levelekből alkotott lombdísz alkalamazása is szokásos. A. - B. Példák szalag és lombdísz formájában ábrázolt címertakarókra (H. Allcock amerikai mintaröjzőfó'nyotnán). A korszerű ábrákon hiba, hogy a sisaktakarók nincsenek arányban a pajzzsStfSféj' és, hogy anakronizmus (kortévesztés) csuporsisakot szalagdisszel ábrázolni. Az angolok a címereken a sisakot és a sisaktakarót többnyire elhagyják, és a korornát közvetlenül a pajzsra helyezik. Ha mégis használnak sisaktakarót, az vörös színnel bélelt szőrme (hermelin), és inkább rangjelzésként szolgál. A sisak maga, sok esetben mint mellékdísz szerpel. E tekintetben a felfogás megoszlik. Sokan helytelennek tartják. 118
