Karlai K. Károly: A címerekről. A címer története, fejlődése. A címertan mai szemmel (Amsterdam, 1985)
Első könyv - II. rész. Címertani (heraldikai) ismeretek
mert nincs pontos szabály arra vonatkozóan, hogy hogyan kell ábrázolni. Sok félreértésre adhat okot a kutya, farkas, róka és a macska valamint a képzeletbeli állatok, mint a heraldikai leopárd és a heraldikai párduc ábrázolása. Az oroszlán ábrázolásának jellemzője a pofa formája, a kioltott, felfelé kanyarított nyelv, a bozontos szőrzet, a sörény és a farok. Az oroszlán eléggé elkülöníthető a farkastól, melynek pofaformája más,és rendszerint lelógó, lekonyúlt farokkal ábrázolják. Viszont ismerünk hasonló faroktartást az oroszlánnál is, és fordítva, ahogyan Passau város címerében a farkas a oroszlánhoz hasonlóan tartja a farkát. A róka nem ölt nyelvet, soványabb és a farka bozontos. A kutya, leggyakrabban agár, terrier vagy buldog, köröm nélkül, néha rövidre vágott farokkal, átalában játékosan ábrázolva. Igen helyesnek tartóm, ha a kutya nyakörvvel van ábrázolva. A kutyafejet egyébként sisakdíszként is használják. Külön, meg keli említenem, mint heraldikai képzelményt, fikciót, a heraldikai leopárdot és párducot. Az angol heraldika szerint (és ezt az egész világon elfogadták), ha egy lépegető oroszlán fejét, pofáját felénk fordítja, tehát szembe néz, akkor leopárd! De miért? Miért? - kérdezi tőlem az olvasó. Nem tudok rá logikus magyarázatot, választ adni, csak azt mondhatom, hogy az angol heraldikában a következő meghatározás található: a) Oroszlán oldalnézetben, lépegető, ha pofáját felénk fordítja mintegy „uralkodó” (herrschend) tekintettel, akkor leopárd! b) Három lábon lépegető oroszlán (negyedik lába a levegőben) = leopárdositott oroszlán (lion léopardé). c) Ágaskodó, kétlábon álló oroszlán; ha szembenéz = oroszlánositott leopárd (léopard lionné). Tobbé-kevésbé érthetően ez a meghatározás szerepel minden heraldikai műben. Áldásy szerint ez a meghatározás a hanyatló heraldika (XVIII. sz.) terméke, Bárczay pedig feleslegesnek tartja ezt a megkülönböztetést. Szerencsére az utolsó évtizedekben az angol konzervatív heraldika is érzi ennek a meghatározásnak lehetetlenségét. Viszont az összes régi címerleírást megváltoztatni nem lehet. J. P. Brooke-Littie élvonalbeli angol heraldikus 1973-ban megjelent könyvében leszűkíti a meghatározás határát, és „lions passant guardant” azaz a lépegető szembenéző oroszlánt nevezi már csak leopárdnak. Magam is úgy gondolom, hogy a magyar heraldika szempontjából érdektelen a kérdés, mert a magyarok mindig meg tudták különböztetni a leopárd vagy párduc-kacagányt az oroszlánbőrtől, de szélesebb síkon a nemzetközi heraldika szempontjából illik tudni erről a kérdésről. Kiegészítésül még megemlítem, hogy Neubecker szerint az oroszlánt helyenként párducnak tekinteni görög eredetű. Valószínűbb, hogy megfelelő modell hiányában, kezdetben a címerrajzolók nem tudták a különbséget kellően érzékeltetni, és bizonyos tartástól tették függővé, hogy a bestia oroszlán vagy leopárd. Ehhez járult még, hogy kezdetben-maga az oroszlán is sovány kutyaszerű alakként szerepelt (hiszen csak a-bőrét ismerték, Lions passet* guardant a lépegető szembenéző leopárdnak nevezett oroszlán. 111
