Vargha László et al. (szerk.): Beszámoló a Gyógyszeripari Kutató Intézet 10 éves működéséről 1950-1959 (Budapest, 1969)
Dr. Vargha László et al.: Citosztatikus hatású cukorszármazékok
vizes bróm-, ill. jódhidrogénsavval nyertük. A bróm-származék (X, Cl = Br) vizes oldatban meglehetősen állandó, míg a jód-származék (X, C1=J) jódhidrogénsav keletkezése közben gyorsan hidrolizál. Az L-mannit származékot (XX) a D-mannit származék (X) analógiájára állítottuk elő, az addig ismeretlen l,2-5,6-dianhidro-3,4-izopropilidén-L-mannitból (XVIII), a megfelelő dietilénimino-vegyületen (XIX) keresztül. Ezen L-mannit származékok megadott szerkezete a megfelelő D-mannit analógok szerkezetigazolásán alapszik. A kiindulási anyagként alkalmazott XVIII-at a megfelelő D-mannit származékok analógiájára, l,6-diklór-l,6-didezoxi-L-manniton (XVI) és l,6-diklór-l,6- didezoxi-3,4-izopropilidén-L-manniton (XVII) keresztül L-mannitból nyertük. Az új L-mannit származékok a várt fizikai állandókkal rendelkeznek. Az L-mannit előállítását akként módosítottuk, hogy a Sowden—Fischer szerint L-arabinózból nyert L-mannózt nátriumbórhidriddel redukáltuk. A XXII, XXIII és XXIV mezoeritrit származékokat hasonló módon diepoxibutánból (XXI) állítottuk elő. A kristályos 1,4-dietilénimino-l,4-didezoxi-mezoeritrit (XXII) a megfelelő mannit-származékhoz (IX) hasonló tulajdonságokat mutat. XXIX-et, XXXIII-at és XLI-et a ,,B” eljárással állítottuk elő. A XXIX D-szorbit származékot, XXVII és XXVIII-on keresztül 1,6-ditozil- 2,4-3,5-dibenzál-D-szorbitból (XXVI) nyertük. A kiindulási anyagként alkalmazott XXVI-ot a 2,4-3,5-dibenzál-D-szorbit (XXV) tozilezésével készítettük el. XXVI fizikai állandói alapján (o. p. 87—89°, (affi = + 11,9°, kloroform), a Hudson és munkatársai által előállított l,b-ditozil-2,4-3,5-dibenzál-D-szorbittól (o. p. 123—124, (а)2ц = +7,8°, kloroform) különbözőnek látszik. Hasonló módon nyertük XXXI és XXXII-őn keresztül a Hudson és munkatársai által leírt 1,6-ditozil-dibenzál-dulcitból (XXX), а XXXIII dulcit-származékot is. A XLI L-idit származék előállítását először a Hudson és munkatársai által ismertetett l,6-dijod-l,6-didezoxi-, ill. l,6-ditozil-2,4-3,5-dimetilén-L-iditből (XXXIV, XXXV) kíséreltük meg. Jóllehet XXXIV és XXXV etanolaminnal, majd tionilkloriddal a kívánt közbenső termékeket (XXXVI, XXXVII) kristályos állapotban adták, a metilén-csoportok eltávolítása mind sósavval, mind a floroglucinos 25
