Vargha László et al. (szerk.): Beszámoló a Gyógyszeripari Kutató Intézet 10 éves működéséről 1950-1959 (Budapest, 1969)

dr. Horváth István: Anyagcsere vizsgálatok és oxitetraciklin termelési kísérletek Streptomyces rimosusszal

5. ábra. A táptalaj glicinkoncentrációjának hatása az oxitetraciklin termelésre különböző foszfátkoncentrációk mellett.

Jelzések : 1 foszfát ment es ;

2 lOfigP/ml; 3 30 ftgP/ml;

4 60 figP/ml; 5 120 íxgP/m]

E tájékoztató kísérletek elvégzése után kezdtük el anyagcserevizsgálatainkat először fermentoros kísérletekben [4], később a megfelelő analitikai módszerek kidolgozásával rázóasztalon. Az alábbiakban ismertetendő anyagcserevizsgálatok 40 ml táptalajjal 100 ml-es Erlenmeyer-lombikokban végzett tenyészetekkel történtek. A fermentációk folyamán követtük a cukorfogyást, amino-nitrogén csökkenést, oxitetraciklin-kitermelést, ketosav-felhasználódást, továbbá szárazanyagot határoztunk meg. Ezenkívül minden minta szűrletében kvalitatíve megvizsgáltuk a jelenlevő aminosavakat. Ha e vizsgálat valamely aminosav erős felhalmozódását mutatta, a keletkező aminosavat kvantitatíve is meghatároztuk.

Az anyagcsere vizsgál átok kezdetben csak a jól termelő törzzsel folytak. A raktározás folyamán fellépő termeléscsökkenés megfigyelése után a csökkent termelőképességű variánsokkal is végeztünk kísérleteket. A kísérletek nagyobb része két, a törzsfenntartás és raktározás folyamán kapott természetes variánssal folyt. A BS-21/76 jelzésű variáns szója-, keményítő- és olajtartalmú táptalajon 2000 pg ml oxitetraciklint termel, a BS-2H72 jelzésű termelőképessége 100 pg/ml volt. A két variánssal végzett anyagcserekísérleteink eredményeit glicin- és glükóztartalmú táptalajon a 6/я—j ábrák tüntetik fel. A használt táptalaj összetétele : glicin 0,5%, glükóz 1,5%, nátriumklorid 0,3%, Tween 80 0,002% és az ábrákon feltüntetett foszfátmennyiségek káliumfoszfát alakjában, pH sterilezés előtt 7-es.

A kísérleti eredményekből látható, hogy mindkét variáns esetében a foszfátionok koncentrációjának növelésével gyorsul a Streptomyces rimosus anyagcseréje, továbbá az, hogy az oxitetraciklint alig termelő BS-21/72 jelzésű variáns gliein- és glükózfogyasztása minden foszfátkoncentrációnál lényegesen gyorsabb a jól termelő BS-21/76-osnál megfigyeltnél. A legfeltűnőbb eltérés a termelt piroszőlősavmennyiségben van a két variáns között, a rosszul termelő 5—10-szer több piroszőlősavat termel és alacsony foszfátkoncentrációnál nem tudja a termelt piroszőlősavat elfogyasztani. E variánsnál a gyorsabb anyagcserével együtt a fejlődési fázisok gyorsabban következnek egymás után, hamar bekövetkezik a szétesés és autolízis. A szárazanyag-meghatározások ezt jól szemléltetik. Mindkét variáns esetében a termelt oxitetracikün mennyisége függ a táptalaj foszfátkoncentrációjától, a jól termelő törzs 30 pg P/ml foszfátkoncentráció mellett 550 pg/ml oxitetraciklint termel, a rosszul termelő törzs esetében a foszfátkoncentráció optimiuna 20 pgP/ml-nél van és a termelt oxitetraciklin mennyisége 400 pg/ml. A rosszul termelő törzsnél szintetikus táptalajon nagyobb termelési értéket kaptunk, mint szójaliszt-, keményítő- és olajtartalmú táptalajon. Ennek oka feltevésünk szerint az,

170