Liener György: Autótípusok (Budapest, 1961)
Autótechnika
A lemezrugók és csavarrugók mellett a torziós rúdrugókat is szívesen használja az autóipar. A torziós rudat, mint rugóelemet az 1930-as években Porsche professzor vezette be és ezek a kedvező anyag-, valamint helykihasználást biztosító, egyszerű, kezelést nem kívánó rugók azóta számos típusnál meghonosodtak. A torziós rudakat vagy a kocsi hossztengelyével párhuzamosan helyezik el — mint a felső kép mutatja — vagy pedig a hossztengelyre merőlegesen, keresztrugóként, az alsó kép szerint. Bármelyik elrendezésről is van szó, jellemző erre a rugózási elvre, hogy a torziósrúd egyik végét a kocsi vázához rögzítik, a rúd másik vége pedig lengőkarral csatlakozik a kerékhez. A rugózó hatást a torziósrúd hossztengely-irányú elcsavarása útján lehet elérni, és megfelelő lengéscsillapítóval ezek a rudak jobb rugózást biztosíthatnak, mint az ívelt lemezkötegek. A felső kép a Fiat 1800-as típus mellső futóművének hosszirányú torziósrúdjait szemlélteti, a másik kép pedig Porsche által tervezett VW modell torziósrugózású elsőkerekét mutatja. A korszerű autórugózástól elvárjuk, hogy kényelmi szempontból lágy legyen — de a lengések ne hassanak kellemetlenül az utasokra — a lágy rugózás nagy sebességnél se rontsa a jármű úttartását, kanyarstabilitását. Az is követelmény, hogy rugalmassága a terheléstől függetlenül állandó legyen és mindezeken kívül is még sokféle kívánalmat kell a rugózásnak kielégítenie. Olyan rugóelem azonban, amely kiegészítő berendezések nélkül eleget tudna tenni ezeknek a kívánalmaknak, ma még nem ismeretes. 47
