Liener György: Autótípusok (Budapest, 1961)

Autótechnika

Mielőtt a rugózások, kerékfelfüggesztések további példáit említenénk, szólnunk kell arról is, hogy bármilyen rugózási megoldásról beszélünk, annak ma már kedvező kiegészítése a gumiabroncs, amelynek rugalmassága nagy szerepet játszik, bár az autó kereke a kirugózatlan tömeghez tartozik, mint minden olyan alkatrész, amely maga is részt vesz a rugózásban.

A csavarrugók alkalmazása a lemezrugókkal szemben csökkenti ugyan a rugózatlan tömegek súlyát, de mivel a csavarrugók nem alkalmasak a kerekek felfüggesztésére, a hajtó- és fékezési erők átvitelére, ezért lengőkarokkal kiegészítve kerülnek beépítésre. A csavarrugók a legtöbb kocsinál akár a mellső tengelynél, akár a hátsóhídnál nyernek alkalmazást, rendszerint nyomásra vannak igénybe véve. Többnyire alsó kereszt-lengőkarokra, felül pedig a vázszerkezethez támaszkodva, részben az útfelülettől származó lökéseket nyelik el, részben pedig a kerekek megfelelő tapadást biztosítják. A mai nagysebességű autók stabilitásának, úttartásának javítása érdekében igen változatos tekercsrugós kerékfelfüggesztéseket hoztak létre.

Az egymástól függetlenül felfüggesztett kerekek 1928-ban már a szériagyártású autóknál is megjelentek, és előnyeiket hamar felismerte az autótechnika. Amíg a merev engelyek ui. egyik kerékről a másikra is átvitték a rugózósnál fellépő lengéseket, a függetlenítés ezt a hátrányt megszüntette. Továbbá, az alacsony súlypont elérését is segiti, mert lehetővé teszi a vázkeret süllyesztését. A független kerékfelfüggesztés azáltal, hogy a rugózatlan tömegek csökkentését is előnyösen befolyásolja, az alvázat és a karosszériát is nagymértékben mentesíti az egyébként igen káros lökésektől.

44

Az NSU Prinz típus kétlengőkaros, tekercsrugós mellsőkerék függesztene

Alsólengőkaros, tekercsrugós Renault mellsőkerékfelfüggesztés

Renault hátsó lengőtengely tekercsrugóval