Liener György: Autótípusok (Budapest, 1961)

Autógyártás

olyan gyárakban, ahol szerszámok, automatikus berendezések, elektronikus vezérlőszerkezetek készülnek.

Korunkban világszerte hatalmas változás mutatkozik a termelésben. A futószalagokat összekapcsolják az elektronikával, a programvezérlőgépekkel, és az automatizálásnak minden olyan eszközével, amely átveszi az ember korábbi, fárasztó munkáját, idegkimerítő ellenőrző tevékenységét. A három vezető automatizáló országban, a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban és Angliában már jó ideje olyan gépsorokat alkalmaznak az autóiparban, amelyek több száz, nem egyszer több ezer ember munkáját látják el. Ezek az automaták másodpercekre szorítják azokat a gyártási műveleteket, amelyek a megelőző — akkor is jelentős — gépesítés idejében is hosszú időt vettek igénybe. Csupán egyetlen példát említünk, amely a Genfi Nemzetközi Munkairoda egy korábbi jelentésében arról tájékoztat, hogy amíg a második világháború előtti évben egy négyhengeres autómotor elkészítéséhez a legjobban felszerelt gyárakban is 400 munkás 40 perces munkája volt szükséges, addig néhány esztendő múlva egy azonos jellegű motort, sőt még bonyolultabbat is, 48 munkás 20 perc alatt állított már elő. Ez kizárólag az automatizálás eredménye, és a termelékenység növelésének erről az útjáról ma természetesen nemcsak az autóiparban, hanem más vonalon is sokat hallani.

A Nemzetközi Automatika Szövetség első kongresszusán, amelyet 1960-ban Moszkvában rendeztek, közel 30 ország mintegy 1000 szakértője tárta fel a jövő perspektíváit. Itt hangzott el V. A. Trapeznyikov világhírű szovjet akadémikus előadása. „Automatizálás és az ember” címmel vázolta

A motor forgattyú-mechanizmus áriak egyensúlyozottsági vizsgálata (Chrysler — Detroit)

Motorok bejáratópadjai (Renault — Billancourt)

196