Liener György: Autótípusok (Budapest, 1961)
Törpeautó - kisautó
Ma már, illetve 1958 óta a kisautók csoportjában az elsők között lehet említeni a holland Van Doorne autógyár DAF 600 modell* jét, az ismert Variomatic erőátviteli szerkezettel rendelkező kocsit. Az Eindhovenben levő gyár még 1951-ben elhatározta, hogy olyan kisméretű személyautót fog előállítani, amely a legalacsonyabb üzemköltségek mellett a legegyszerűbb szerkezetekkel a legnagyobb kényelmet tudja nyújtani. Az autógyárak új terveiről általában nem sok szokott idő előtt nyilvánosságra kerülni, de a korábban csak nehéz járművekkel foglalkozó holland gyár különösen rejtve tartotta kísérleteit. Annál nagyobb meglepetést keltett világszerte, amikor a sikeres laboratóriumi vizsgálatok és próbautak befejeztével 1958-ban az Amszterdami Autókiállításon megjelent az új modell. Még azt is érdemes megemlíteni, hogy a bemutatás előtt Hollandián kívül Franciaország, Svájc, Olaszország és Ausztria területén próbaúton levő DAF 600 kocsikat kis teherautóknak álcázva futtatták, és így a konkurrens vállalkozások, amelyek ez időben már igen éles versenyben voltak egymással, nem is sejtették, hogy éppen Hollandia egyetlen autógyára szól majd igen határozottan bele a piacokért folyó harcba egy kiskocsival. Méghozzá olyan kiskocsival, amely ebben a kategóriában a világ egyetlen automatikus erőátviteli rendszerrel kibocsátott modellje. A DAF 600 kocsiról készült fénykép és a nyitott motorházat mutató felvétel is eredeti elgondolásokat tükröz, bár mindezek a kialakítások a Variomatic rendszer nélkül még nem emelnék jelenlegi rangjára ezt a modellt. A kéthengeres, 590 cm’-es, léghűtéses OHV boxer-motor furata 76, lökete 65 mm. Az SAH mérés szerinti 22 LE teljesítményt 4000 f/p-nél adjs, 7,1: 1 kompresszióviszony mellett. Az ugyancsak SAE szabvány szerint jelzett 37,2 LE/1 teljesítmény sem nevezhető különlegesnek, de annál inkább figyelemre méltók ezek az adatok, tudván, hogy ékszijas erőátvitelű kocsiról van szó. Az erőátadási veszteség bizonyára nem jelentős, különben a kocsi nem nyújthatná az ismert menettulajdonságokat A tervezők elérték céljukat, és a DAF 600, amely vezetőjétől lényegében csupán a kormányzást, a gázadagolást és a fékezést igényli, rövid időn belül tekintélyes sorozatban készülő, könnyen vevőre találó autó lett. A négyszemélyes kocsi orrában kéthengeres, léghűtéses, négyütemű, felülszelepelt motort találunk, amely szintén a gyár konstruktőrjeinek önálló alkotása. Az 590 cm’-es orrmotor lendkerekéhez csatlakozik egy centrifugális, automatikus tengelykapcsoló, mig a hajtómű összes többi szerkezete a kocsi hátuljába került. Ez végül is az utastér kedvező kialakításának különösebb megbontása nélküli ideális súlyelosztást eredményezett. Legérdekesebb műszaki újdonsága mégis csak a Variomatic megoldás. A Variomatic-rendszer mechanikusan, de önműködően oldja meg a fokozatmentes nyomatékátadást, és ilyen módon veszi át a sebességváltó feladatát. Egyben a külön differenciálművet is feleslegessé teszi ez a szerkezeti csoport, amelyet könyvünk autótechnikai fejezetében külön is emlitettünk. Érthető, hogy az autósok szívesen fogadják az olyan kiskocsit, amely feleslegessé teszi a tengelykapcsoló-pedál és a sebességváltó-kar használatát. Az olyan kocsit, amely lökésmentes, rángatás nélküli üzemet tud biztosítani — bármennyire is eltérő annak szerkezete a hagyományostól — örömmel lehet üdvözölni, ha a szokatlan megoldás többet nyújt, mint a klasszikus, és nemegyszer drágább kivitelek. Az ékszijas hajtás a gépiparban nem újdonság és autótechnikai bevezetése mégis a szenzáció erejével hatott. Az autók erőátvitelénél is jónak bizonyul, és az átlagosan évi 50 000 db ékszíjhajtásos DAF 600 kocsi igazolja ennek a merész tervnek gyakorlati sikereit. A DAF 600 a hegyek között is jól viselkedik, 25%-os emelkedőket győz le 22 lóerős motorjával, illetve az ékszijas Variomatic segítségével. Átlagos fogyasztása nem éri el a 6 litert 100 km-re, és bár végsebessége nem több 90 km/ó-nál, ezt a tempót teljes terhelés mellett is eléri I66
