Liener György: Autótípusok (Budapest, 1961)

Törpeautó - kisautó

onnan indulnak ki, hogy a motorkerékpárosok hatalmas táborát megnyerjék egy olyan jármű számára, amely, ha nem is nyújt akkora teljesítményt és kényelmet, mint egy autó, mégis teljes értékű közlekedési eszköz. A törpeautók általában két felnőtt, de többnyire két felnőtt és két gyermek elhelyezéséhez adnak fedett karosszériát, és ez kétségtelenül csábító mindazok számára, akik korábban szóló motorkerékpárral esetleg oldalkocsis motorral igyekeztek javítani közlekedési gondjaikon.

A közelmúlt éveiben számos olyan törpeautó született Európában, amely nem került lényegesen többe, mint egy nagyobb teljesítményű motorkerékpár, de olcsóbb volt, mint a kiskocsik általános ára, és vásárlóit megszabadította a motorozás hátrányaitól. Ezek a járművek, a tényleges törpeautók az 1950-es évek derekán jelentek meg, és gyorsan találtak vevőre. Elsősorban a korábbi motorosokat hódították meg és 1956-ban például világviszonylatban 33,1%-kal több kisautó talált vevőre, mint motorkerékpár vagy robogó. A törpeautók iránti érdeklődés számos motorkerékpár gyárat késztetett arra, hogy autójellegű jármű tervezéséhez, majd piacra hozásához kezdjen.

Rohamosan csökkent tehát a motoi kerékpárok iránti kereslet, ez pedig a Német Szövetségi Köztársaságban például azt jelentette, hogy amíg 1955-ben 300 000, 1956-ban már csak 200 000, 1957-ben pedig mindössze 110 000 motorkerékpárt gyártottak, de ezeknek eladása is problémát jelentett. Igaz, hogy a 125 cm3-nél kisebb kétkerekűeket, főként Mopedeket érdemes volt gyártani, ezek akkoriban jöttek divatba, és az ilyen motoros kerékpárok legalább olyan sikereket értek el, mint a törpeautók.

Ebben a konjunktúrában számos primitív megoldású törpekocsi is született, de még ezeknek a gyártása is sikerekkel biztatott abban az időszakban, amikor a motorkerékpár és az autók között hatalmas, betöltetlen terület mutatkozott. Ezt a területet igyekeztek elfoglalni a törpekocsik, amelyek három- és négykerekű kivitelben, leginkább kétütemű, 200— 400 cm3 lökettérfogatú motorjaikkal 200-tól 500 kg-ig terjedő építési súlyokat jelentve, a legváltozatosabb szerkezeti megoldásokkal bukkantak fel. Ezeket a modelleket eleinte, nem annyira az autógyárak, hanem inkább a motorkerékpár gyártásra berendezett üzemek, illetve más jellegű ipari vállalkozások tervezték és készítették. Sikereik többnyire csak addig terjedtek, amíg az autók nagysorozatú előállítására berendezett gyárak nem hoztak ki olyan kisautókat, amelyek árban nem jelentettek többet, teljesítményük, kivitelük viszont messze felülmúlta az eddigi törpeautókat. Az autógyárak egyébként nemcsak mostanában, illetve nem csupán az 1950-es évek végétől próbálkoztak nagyobb modelljeik mellett törpevagy kiskocsikat is forgalomba hozni. Nagyon régi törekvés a motorkerékpárt nem igénylő, de az autó költségeit vállalni sem tudók számára valami sajátságos kiskocsit alkotni. Az idők során számos gyárat vezetett ilyen cél, többek között az angol Austint is, amikor először 1923-ban a felső fényképen látható modell gyártásához kezdett. A 7 lóerős „Tower”, amely a maga idejében a hatalmas méretű automobilok korában sokkal inkább törpének számított, mint mostani utódai, nem volt azonban sörnyitó típus, hiszen előtte is léteztek törpekocsik. Az Austin gyár viszont ismeretes, hogy rendszeresen hozott létre olyan kisautókat, amelyek mindig is a legkisebbek közé tartoztak.

Második képünk a német Hanomag „komiszkenyér” néven ismert típusát mutatva szeretné bizonyítani, hogy régi gondolat a törpeautó, hiszen ez a modell 1924-ben készült. Az alsó kép egy BMW modellt örökít meg, amely megjelenésekor, 1928-ban méreteit és 15 lóerős motorját tekintve csakis törpeautónak számíthatott.

151