Liener György: Autótípusok (Budapest, 1961)
Az autóról
Kínában gyártott személyautók A Szovjetunió autóipara továbbra is példátlan arányban fejlődik. A személyautógyártás teljesítménye 1958-hoz viszonyítva 1965-re 70%-kal emelkedik, amit további, illetve teljes automatizálás útján kivánnak elérni. Hasonlóak a célkitűzései a szocialista rendszer többi országa autóiparának is. Számunkra, — bár Magyarország nem gyárt személygépkocsit — ezek az irányelvek nem kevésbé fontosak, hiszen a hazai közlekedés személyautó szükségletének túlnyomó részét ezekből az országokból importáljuk. Nálunk az 1958-as év 17 908 személyautójával szemben a tervjavaslatok szerint 1965 végéig több mint 70 000 személyautónak kell lennie, és ennek biztosítását leginkább a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretén belül működő országok autóiparától várhatjuk. A KGST országai között megvalósult együttmükcdés az autógyártás terén is új lehetőségeket tár fel. A Szovjetunió 1948 óta több mint 28 000 teljes műszaki dokumentációt adott át a szervezet országainak, és többezer mérnököt, munkást bocsátott az egyes országok rendelkezésére új iparágak létesitéséhez, vagy régiek korszerűsítéséhez. Ez irányú tevékenységével a KGST-be tartozó autóipart is döntően megerősítette. A szocialista országok közül, ahol korábban is folyt már autógyártás, a mostani együttműködés egészséges gyártmánymegosztást biztosít és az adottságoknak legjobban megfelelő típusok nagysorozatú előállítását segíti. Olyan országokban viszont, ahol régebben nem volt autóipar, de ennek megteremtése szükségesnek mutatkozott, a szocialista gazdasági rendszer rövid idő alatt életképes autóipart épített ki. így pl. a Kínai Népköztársaságban az elmúlt néhány esztendő során a fantasztikus méretű általános fejlődés keretében az autóipart is megteremtették. Többek között az újonnan létesített hatalmas csang-csuni autógyár 1959-ben — rövid idővel felépítése után — már nem kevesebb, mint 150 000 nehéz járművet bocsátott ki. Ezzel párhuzamosan a legkorszerűbb személyautók prototípusainak tervezése és bemutatása is folyik már és ezek közül számos modell gyártását is beindították. A bemutatott személyautók csoportjában éppúgy megtaláljuk a kis törpekocsikat, mint a nagy modelleket. Az egyik új típust, a hatüléses „Vörös Lobogó” nevet viselő kocsit 1960-ban a Lipcsei Műszaki Vásáron már az európai közönség is megismerhette, és erről is lemérhette a kínai autóipar fejlettségét. Ez a 220 lóerős, V 8-as motorral felszerelt, hidraulikus nyomatékváltóval és hidraulikus kormányszerkezettel ellátott, elegánsvonalú autó ugyancsak egyike volt annak a sok modellnek, amely az új társadalom nagyszerű alkotókészségét dicséri. Az autó azonban igen alkalmas arra, hogy azon 12
