Liener György: Autótípusok (Budapest, 1961)
A holnap autói
A Reanult Etoile Filante ("Üstökös) elnevezésű gázturbinás versenyautó is érdekes kísérletnek számított 1936-ban.. amikor is ezzel a 930 kg súlyú, 484 cm hosszú, minimális légellenállású kocsival 306,9, illetve 307,9 majd 308,9 km/ó sebességet értek el a próbák folyamán. A Renault kocsiban francia Turbomeca gyártmányú gázturbinát látunk a vezetőülés mögött. Ennél a kompresszor percenkénti fordulatszáma 35 000, a turbinakeréké pedig 28 000. A hasznos munkát minden gázturbina-szerkezetnél a turbina- és a kompreszszormunkák különbsége adja, a Renault kocsiról 270 LE teljesítményt közöltek. Az Üstökös szerkezeti rajzát nézve itt is szembetűnik a gázturbina, illetve szerelvényeinek, a levegővezető csatornának és a gázkivezetőnek terjedelmes mérete. Annak ellenére, hogy a gázturbinás autók nem igényelnek tengelykapcsolót, és sebességváltó szerkezetük is legfeljebb két előre- és egy hátrameneti fokozatot igényel, helyszükségletük teljesítményükhöz mérten ma még nem nyújtja a várt előnyöket. Érdekes adatokat nyerünk például, ha a Renault gázturbinás kocsi teljesítményét és sebességét összehasonlítjuk a könyvünk előbbi fejezetében említett M. G. EX—181 típusú, rekordjavításra készített autóéval, amely négyhengeres dugattyús motorral rendelkezik. A M. G. kocsi motorja 7300 fordulatnál 294 lóerőt, a Turbomeca gázturbina pedig 28 000/35 000 percenkénti fordulatnál 270 lóerőt teljesít. Lökettérfogat szerint ugyan nem lehet párhuzamot vonni egy kompresszoros dugattyús motor, és egy gázturbina között, de az M. G. 1489 cm3-es motor kétségtelenül kevesebb helyet foglal el a Renault kocsiéval nagyjából azonos méretű karosszériában. Amikor pedig az derül ki, hogy az M. G.-vel 395,23 km/ó, a gázturbinás Etoile Filante kocsival viszont „csak” 308,9 km/ó sebességet lehetett elérni, akkor látjuk, hogy a gázturbina mellett még van jövőjük a hagyományos dugattyús motoroknak 140
