Liener György: Autótípusok (Budapest, 1961)
A holnap autói
A HOLNAP AUTÓI Mielőtt a kiskocsik és a törpeautók bemutatására rátérnénk, s ezeket értékelnénk, vessünk egy pillantást a jövő autóit ígérő szerkezetekre. Az eddigi fejezetek, ha vázlatosan is, de tartalmazták a mai autótechnika jellegzetes megoldásait. A leggyakoribb alváz-rendszereket, a futómű konstrukciókat, motorokat, erőátviteli szerkezeteket, karosszériákat igyekeztünk ismertetni. A versenyautók, a rekord-kocsik változatossága Szintén sokféle lehetőségre mutat, és bizonyára a későbbi autókonstrukciók is fognak örökölni a jelen szerkezeteitől. A technikai jövendőmondást reális alapokra is lehet helyezni, hiszen az igények felmérhetők, azt pedig, hogy a tudomány és az ipar milyen lehetőségekhez jutott el, előrevetíthetjük a holnap autói körvonalazására. Mindez nem jelenti, hogy pontos dátumokat lehetne megadni egy-egy ma már meglevő, de még csak kísérleti jellegű konstrukció széleskörű elterjedésére, de az autótechnika eddigi tapasztalatai megengednek bizonyos következtetéseket. Amiről a technikusoknak már van elgondolása, az rendszerint megvalósításra kerül, és ha a próbák sikeresek, nem sokáig késik az ilyen elgondolásokat követő sorozatgyártás. így történt ez a benzinmotorral, a diesel-motorokkal, de a gumiabroncs területén, az önhordó, áramvonalas karosszériáknál, a folyadékos nyomatékváltóknál és számos más, könyvünkben is említett autószerkezetnél vezethető vissza a kialakulás jelzett formája. A ma mérnökei, technikusai, már nyilvánosságra hoztak jó néhány olyan elgondolást, amely a más oldalról felvetett igények kielégítésére is alkalmasnak tűnik. Arról ugyamis, hogy milyenek legyenek a közel- és távoljövő gépkocsijai, már megvannak a reális elképzelések. A közeljövő autói, a legközelebbi évek közlekedési eszközei várhatóan csak részletmegoldások terén hoznak újat, jellegük nem ígér nagyobb változásokat. Mindez annyit jelent, hogy a következő 5—6 év során a meglevő és elterjedt szerkezetek fognak tökéletesebbé válni, de forradalmi újítások nem tudnak még hatást gyakorolni az autóipar szériagyártmányaira. Ilyen megállapításra jutott legutóbb 1960-ban a FISITA (Fédération Internationale des Sociétés d’Ingénieurs des Techniques de l’Automobile) nyolcadik Nemzetközi Autótechnikai Kongresszusa. A FISITA, az Autómémökök Egyesületének Nemzetközi Szövetsége mint szervezet 1947-ben jött létre. Általában kétévenként rendezi kongresszusait, amelyeken a világ legismertebb, autóközlekedésben érdekelt szakemberei igyekeznek közös irányvonalat kialakítani a közúti közlekedés fejlesztését illetően. Az i960, évi kongresszuson három nagy jelentőségű téma köré lehetett csoportosítani az előadásokat. A mai, a közeljövő és a távolabbi jövő autóiról hangzottak el fejtegetések, mégpedig olyan előadóktól, akik a ma autóinak megalkotásában vezető szerepet játszanak, de kész terveik is vannak már a jövő járműveiről. El kell ismernünk, hogy korunk autóipara már a legkülönbözőbb igényeknek megfelelő közlekedési eszközöket képes előállítani, tehát felvetődik a kérdés, szükséges-e a járművek további fejlesztése? A válasz természetesen csak igen lehet, hiszen ha alaposabban elemezzük a jelent, még sok meg -A holnap autóformáinak egyik legreálisabbnak látszó tervét már hosszú évekkel ezelőtt bemutatták a szovjet konstruktőrök, és az idő, illetve a tudomány valamint a gyakorlat még eddig mindenben igazolta elgondolásaik helyességét. Még a 30-as években hozták nyilvánosságra Ju. Dolmatovszkij azóta világhírűvé lett terveit az úgynevezett vagontípusú személykocsi-modellekről, mint a jövő karosszériaformájáról. Ez a javaslat ma is mindenütt elismeréssel találkozik. A közelmúltban az ismert olasz karosszéria-tervező cég, Ghia, „Selena” típusú kocsijának, mint az egyik jövőt jelző alkotásnak a Dolmatovszkij tervek szerinti formát adta. Rajzunk a „Selena” modellt mutatja I 36
